Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1401 szító anarchistákkal szemben helyreállította a társadalom bizalmát az ipar, a kereskedelem és a gazdaság fellendülésében. A „sikerek mámorában" sem téveszti azonban szem elől a francia fejlődés kirajzolódó árnyoldalait. A belpolitikai folyamatok antiliberális tendenciáit érzékelve arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy Franciaországban a republikánusok, a legitimisták, az orléanisták, a monarchisták és a fanatikus bonapartisták közepette nem található liberális párt, amely — más országokhoz hasonlóan — a szabadságot tekintve irányadónak orvosságot kínálna a társadalom bajaira. A jövő szempontjából is rendkívül aggályosnak nevezi, hogy alig maradtak olyan mérvadó politikusok és befolyásos társadalmi csoportok, amelyek a liberális alkotmányosság bázisát képezhetnék.5 8 A „Résumé politique" című rovatban június 4-én közölt megállapítás szerint Németországban mindeközben folytatódik az orosz beavatkozás, mivel a cár magának tulajdonítja a jogot a régi alkotmányosság visszaállítására és egy császárság megszervezésére saját ízlése és érdekei szerint. Nyomásának engedve a németek végül bejelentették, hogy lezárják a Dánia ellen indított háborújukat, és békét kötnek, előrebocsátva, hogy a frankfurti központi hatalom esetleges ellenállását nem ismerik el legitimnek.59 A Le Messager ugyanezen a napon „Sur l'allocution de Pie IX." című írásában60 a Rómába visszatérni készülő pápa várható programjáról értekezik, és megfogalmazza aggodalmát, mely szerint az előjelek alapján fennáll annak komoly veszélye, hogy az erőszakos restauráció szellemében nem egyszerűen papként, hanem pap-királyként kívánja majd helyét újra elfoglalni. Magatartását alapvetően meghatározza szerinte az a körülmény, hogy messze eltávolodott korábbi liberalizmusától és a kor új, modern eszméi ellen fordult, melyeket régi bibliai metaforákkal operálva és a kiátkozással próbál visszaszorítani, közömbösíteni. A genti lap egyértelműen elmarasztalja Párizst Szardíniában és Szicíliában magára vállalt békéltető szerepéért.6 1 Bírálja, amiért Bonaparte Lajos behódolásra szólította fel a felkelőket, s mindeközben nem kevés képmutatással arra emlékeztette az itáliaiakat, miszerint jobban jártak volna, amennyiben tanácsát elfogadva nem hajszolták volna bele magukat súlyos és értelmetlen áldozatokba. Elemző szerint ez nem más, mint a szerződések politikájának elfogadása, „a fait accompli" respektálása, melynek eredménye a gyengék cserbenhagyása és az erőssel szembeni hízelgés. Nem kis iróniával arra utal a folytatásban, hogy a németországi zavarok alaposan felébresztették Franciaország gondoskodását, az oroszok magyarországi beavatkozása azonban mindössze egyszerű jegyzékcseréket provokált. Úgy véli, hogy az általa egyértelműen elítélt magatartás a quasi ellenzékiséggel áll rokonságban, amely előzékenyen fitogtatja a köztársaság elismerését a cári Oroszország által. A Le Messager szerint 62 a magyarok egyáltalán nem kívánnak tartósan berendezkedni a Habsburg megszállásra. Mivel az osztrák kormány a háború eseményeiről minden őt zavaró publikáció terjesztését megtiltotta, arra a következtetésrejut, hogy a magyarok minden valószínűség szerint jelentős győzelmeket 58 LOB 1849. júl. 15. No. 195. 1. 59 LOB 1849. jún. 4. No. 155. 1. 60 LM 1849. jún. 4. No. 156. 1. 61 „Gand" LM 1849. jún. 11. No. 131. 1. 62 „Gand" LM 1849. máj. 27. No. 147. 1.
