Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1399 „L'Autriche et les Russes" című vezércikke 51 a német és a magyar szabadság között fennálló kölcsönhatás gondolatából kiindulva fogalmazza meg kérdését: ki tudná eldönteni, hogy e 25 ezer (!) orosz katonát nem inkább Németország, mint Magyarország ellen fogják küldeni. Egy héttel később5 2 az antwerpeni hírlap bécsi levelezője beszámolója alapján a felett sajnálkozik, hogy a kiengesztelődés lehetőségének felszámolásával a megfontoltság, az óvatosság és a kíméletesség mértéke is eltűnt Ausztria és Magyarország között. A trónfosztás deklarálása véleménye szerint a megbékélés reményének utolsó esélyét is megszűntette. Feltételezi, hogy Olmützben már régóta gyanakodtak az ez irányú magyar aspirációkra, és okkal hihetőnek tekinti, hogy ezen feltételezése jelentős szerepet játszhatott az oroszok segítségül hívásában. Kijelenti, hogy napjainkra már mindkét pártról hajlamos a szemlélődő bármit elhinni, miközben senki sem ismerheti, mi történik valójában a két színház kulisszái mögött. Az objektív hangnemet megütő, ám a törvénysértő agresszió és az alkotmányos rendet védelmező önvédelmi háború részvevői felelősségét összemosó elemző látszólag mindkét fél irányában egyenlő távolságot tart. Mindeközben azonban a Függetlenségi Nyilatkozat ellen érvelve a cári beavatkozást a magyarok feltételezett korábbi elszakadási törekvéseivel hozza egyenes öszszefüggésbe. Ugyancsak május 17-én jelenik meg elemzés a jövő súlyos bizonytalanságairól a Le Nouvelliste első oldalán „Un point d'interragation" címmel53 . Szerzője szerint a világpolitika teljes káoszba zuhant és senki nem tudja megmondani már, hol található az igazság és a képmutatás, a jog és a jogtalanság, mi a bún és mi az erény, a helyes és a rossz. Rettenetes végkifejlődéstől tartva, ám a katasztrófa elkerüléséhez vezető megoldásokat keresve olyan „erős hang" szükségességére mutat rá, amely a Bábel csúcsára emelkedve képes lenne azt kiáltani: „állj az egyeseknek, jaj a másoknak, remény és hit mindenkinek." De hol található e hang, talán Kossuthé lenne az? - kérdezi. Vajon e szláv diktátor (!) valóban a világ egyetlen olyan népének készülődését irányítja, amely méltó lehet a szabadságra és egy nagy küldetés betöltésére, amely képes legyőzni észak hordáit, dél abszolutizmusát és kelet hitetlenségét? Avagy az új világot a kelet-római birodalom örökségében kell keresni, és a pánszlávizmus kiteljesedése jelentheti annak helyreállítását? A magyarok barbárok, hódítók, vagy felszabadítók? Attila, vagy egy Messiás vezeti-e őket a régi világ romjain, vagy egy új világ nyitánya felé? Május 20-án a Journal de Charleroi az új magyar kormány programját ismerteti és mindenekelőtt annak republikánus, demokratikus, forradalmi tendenciáit állítja középpontba.5 4 Ugyanezen a napon a magyar vonatkozású témákkal immár folyamatosan foglalkozó Le Messager „Gand" című rovatában olyan írást közöl,55 melynek szerzője szerint a kibontakozó események egészen más jelleget öltenek magukra, mint amit belga honfitársaihoz intézett eligazításában, a kormány nevében báró Chazal megrajzolt. Felrója hadügyminiszterének, hogy Bécs, Prága és Pest felgyújtóiban nemrégiben még az osztrák monarchia dicső restau-51 LP 1849. máj. 10. No. 30. 1. 52 „Autriche" LP 1849. máj. 17. No. 137. 2. 53 LN 1849. máj. 17. No. 51. 1. 54 „Bulletin politique" JCh 1849. máj. 20. No. 221. 1. 56 „Gand" LM 1849. máj. 20. No. 140. 1.
