Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
1394 ERDŐDY GÁBOR közé harapófogóba szorult Bem számára nem lát más lehetőséget, minthogy Erdélyből Valachia felé próbáljon meg kitörni. Másnap arról tájékoztat, hogy Pest lakossága már a következő héten a magyarok bejövetelével számol és a Habsburgok csupán a cár nagylelkűségében bízhatnak.3 2 Huszonnégy órával később pedig megerősíti, hogy az osztrák seregek jelentős területek feladására kényszerültek, és teljes defenzívába szorultak.3 3 A hír kavalkádban egyre nagyobb arányban és hangsúllyal jelennek meg a magyarok szempontjából kedvező tartalmú közlemények. Április 12-i számában a kormánypárti brüsszeli lap a magyarok térnyerésének folytatódására irányítja a figyelmet. A beérkező tudósítások szerint egész Erdély mégis Bem tábornok kezén maradt, Görgey feltartóztathatatlanul tör előre Észak-Magyarországon, Szeged környékén pedig jelentős magyar csapatkoncentrációt hajtanak végre a szerbek elleni offenzíva előkészítéseként.3 4 S a keserű hangú bécsi tudósítások alapján készült, a magyarok sikereiről érkező beszámolók immár folyamatosan jelennek meg a következő napokban, melyek alapján egy 29-én publikált értékelés egyenesen azt feltételezi: az oroszok által cserbenhagyott Ausztria létét a franciák által támogatott Piémont és Magyarország alapjaiban fenyegeti.35 Itália meghatározó szerepét taglalja a Le Nouvelliste is. „La traite des blancs" címmel közölt írása36 szerint a félszigeten legújabban kirajzolódó uralkodó tendenciák szomorú reflexiókat váltottak ki „az emberiség barátai körében". Milyenjog alapján tarthat azonban igényt Radetzky arra, hogy ráerőltesse egy idegen kormány fennhatóságát azon népre, melyet a szabadság nevében igázott le - fogalmazza meg felháborodását kérdés formájában, s a választ az 1815-ös szent-szövetségi rendezésre hivatkozó ellenforradalmi érvelésből vezeti le. Húsz nép kénytelen tehát egy királyi család döntésének, „kurtizánok klikkje jármának" életfolytiglan behódolnia - állapítja meg a tehetetlenség dühével és arra emlékeztetve, hogy Lombardia, Toszkána és Romagna leigázását maga a nagyhatalmi diplomácia döntötte el. Az idézett genti lap álláspontjától eltérő következtetésekre jut a Le Messager,37 amely a külpolitikai helyzet alakulásáról és kívánatos alakításáról lefolytatott londoni parlamenti vitából az általános béke reményének „diplomáciai axiómaként" történt megerősítését olvassa ki. Megelégedéssel üdvözli, hogy Anglia és Franciaország béketeremtő együttműködése az egyébként általános összeütközéssel fenyegető itáliai kérdésben az európai nagyhatalmi politika domináns tényezőjévé vált és érezhető megnyugvással kommentálja a nemzeti egysége megteremtéséért harcoló olasz, illetve a szabadsága megvédéséért küzdő magyar nép szempontjából egyaránt kedvezőtlen tartalmú állásfoglalást. Április 12-én pedig bejelenti, hogy a brüsszeli kongresszus felfüggeszti működését és következő ülésszakát 32 „Hongrie" LOB 1849. ápr. 7. No. 97. 3. 33 „Hongrie" LOB 1849. ápr. 8. No. 98. 3. 34 „Hongrie" LOB 1849. ápr. 12. No. 102. 3., vö. uo. ápr. 18. No. 108. 3., ápr. 24. No. 114. 3. 35 LOB 1849. ápr. 29. No. 119. 1. 36 LN 1849. ápr. 11. No. 42. 1. 37 „Gand" LM 1849. márc. 28. No. 87. 1. 38 „Question italienne" LM 1849. ápr. 12. No. 102. 1.
