Századok – 2002
Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135
JAAC VAN HARTEN TÖRTÉNETE 141 Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után van Harten tovább mélyítette a német kapcsolatot. A magyar zsidókkal ellentétben, akiket az ún. „Végső Megoldás" fenyegetett, van Harten gazdasági lehetőségei a jelek szerint tovább bővültek. A magyar fővárosban egyik legfontosabb német kapcsolata Kurt A. Becher SS-alezredes volt. Csakhogy a vele fenntartott kapcsolatra maga van Harten egészen másként emlékezett, mint a többi kortárs. Van Harten szerint Becher mint műértőt kérte meg őt, hogy egy fénykép segítségével állapítsa meg Frans Hals egy remekművének valódiságát, amelyet ő Himmler számára „szerzett". Miután megbizonyosodott róla, hogy a festmény nem a Himmler által keresett műalkotás, van Harten saját szavai szerint megmentette Bechert a főnöke haragjától, mivel hangosan, az SS-tiszt valamennyi munkatársának füle hallatára kijelentette, hogy ez a keresett kép, de restaurálni kell, ami néhány hónapig is eltarthat. Ezután állítólag adott Bechernek egy másik 17. századi németalföldi festményt, hogy átmenetileg azt küldje el Himmlernek. Ezt a találkozást, melynek egyetlen nyoma éppen az interjú, van Harten képmutatóan úgy állította be, mint üldözötteket mentő tevékenységének további „bizonyítékát". Állítása szerint ugyanis Becher annyira hálás volt a számára életmentő ötletért, hogy késznek mutatkozott résztvenni egy akcióban, amely több száz zsidó iparost volt hivatva megmenteni. Van Harten, mint „a Svéd Vöröskereszt megbízottja", állítólag rávette az SS tisztet, hogy erre a célra felállított műhelyekben dolgoztassa a zsidókat, megmentve őket a deportálástól.37 A dolog szépséghibája az, hogy Becher ebben a vonatkozásban egyáltalán nem szorult van Harten ösztönzésére. A nácik által megszállt többi országhoz hasonlóan az SS Magyarországon is külön műhelyekben használta ki a zsidó munkaerőt a Reich szükségleteinek kielégítése érdekében. Amig ezekben az S S-műhelyekben dolgoztak, a zsidók, akiknek többsége fizetni volt kénytelen ezért a „kiváltságért", viszonylagos biztonságot élveztek. A legtöbb országban ez a biztonság átmenetinek bizonyult, mert amint a katonai vereségek nyomán felszámolták a műhelyeket, a zsidó iparosokat is alávetették a Végső Megoldásnak. Magyarországon a helyzet valamivel kedvezőbb volt, mert szinte az összes műhelyt azután állították föl Budapesten, hogy Horthy Miklós kormányzó leállította a deportálásokat 1944 július 7-én. Becher számára a műhelyek egyetlen célja az volt, hogy biztosítsák a zsidó munkaerő minél tökéletesebb kihasználását.38 Van Harten ugyancsak eldicsekedett azokkal a kapcsolatokkal, amelyek Kasztner Rezsőhöz, a budapesti Menekülteket Segítő- és Mentő Bizottság (Relief and Rescue Committee) vezetőjéhez fűzték. Kasztner állítólag akkor fordult hozzá tanácsért, amikor Adolf Eichmannal tárgyalt egy közel 1700 zsidóból álló transzport megmentése érdekében. Mikor arról értesült, hogy a transzportot nyugatra viszik, van Harten saját bevallása szerint meghúzta a vészharangot, és figyelmez-37 Nusinow. Ezt az állítást semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. L. még a 14. jegyzetet. 38 A nácik által megszállt Európa többi részéhez hasonlóan a zsidó vezetők Magyarországon is felkarolták a „munkáért élet" megoldást. Arra, hogy Becher és SS-beli kollégái miként használták ki a magyar zsidók munkaerejét, 1. Kurt Emmenegger: Reichsführers gehorsamter Becher. In: Sie und Er. Zürich, 39:3 (1963. január 17.) 36-37. Vó. Elam 54.
