Századok – 2002
Közlemények - Hermann Róbert: Kossuth Lajos és az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadatlan iratai 1847–1848 1347
KOSSUTH ÉS AZ OHB KIADATLAN IRATAI, 1847-1848 1363 Vitéz hadseregünktől erősen nyomatva, az áruló fegyverszünetet kért. Noha oly gyakran megcsalva, fülünket mégsem zártuk be az emberiesség előtt, és teljesítettük kívánságát, és lássátok! A becsületről elfeledkezve, az esküszegő ellenség megszegte a fegyverszünetet, megváltoztatta mindkét részről esküvel és hittel megállapított állását, és rabolva és pusztítva a fegyverszünet lejárta előtt Győr felé fordult.8 6 Ezen esküszegésen felindult hadunk, amely számban, hadianyagban és segédeszközökben napról napra gyarapszik, üldözi az ellenséget, és a bántalmazott nép csapatokban kel fel a rablók és gyújtogatok ellen, akiknek rövidesen uraivá remélünk lenni. Ha azonban nem érnénk utol őt, megtörténhet, hogy csapataival Ausztria áldott mezeire tör, hogy a jog és igazság ellen itt meghiúsult merényletét Bécs falai alatt is megkísértse. Az emberek és a népek legszentebbjéért egyazon érdekek és egyazon veszélyek kötnek össze bennünket veletek, osztrák testvérek! sokkal szilárdabban a jövőre nézve, mint azt azon kötelékek lehetővé tették, amelyek a múltunkat kötötték össze. A magasztos érzelem, amellyel közös sorsunk fordulata eltölt bennünket, nem kevésbé az elutasíthatatlan kötelesség, amelyet a nép- és a szomszédjog irányotokban reánk ró, azt kívánja, hogy benneteket az országotokat fenyegető rablóbetörés veszélyére késedelem nélkül figyelmeztessünk. Halljátok hangunkat! Ha látnátok feldúlt határainkat, leégetett falvainkat, felégetett és felprédált városainkat, legyilkolt aggastyánjainkat és gyermekeinket, meggyalázott asszonyainkat és lányainkat; tanúi lennétek azon elmondhatatlan mindenféle nyomorúságnak, amelyet a népjog elleni ezen nagy bűn békés országunkra hozott; ha tudnátok, ami legszentebb állapotainkban közeleg felénk, ha Jellacic győzne, - megőszülnétek a nyomorúság rémisztő képétől, amely érhet benneteket, ha Jellacic Ausztriában akarná elérni azt, ami Magyarországon nem sikerült neki. Ne higgyétek azonban, hogy a császári parancs és hatalom az árulót bűnös merényletében megállíthatná; mert tudjátok, Jellacic nem szégyellte nyilvánosan kijelenteni „hogy már a császár 21 kéziratát kapta, azonban, sajnos, nem volt abban a helyzetben, hogy kövesse azokat", - „és őfelsége, a császár még 21 kéziratot küldhet neki, amelyek el akarnák őt tántorítani céljától, ám nem követné azokat. Neki a császárért kell működnie, még ha ez annak akarata ellen is volna". - Mi hát most az áruló célja? Testvérek! Nem kételkedhettek benne azután, ami nálunk olyan szörnyűségesen és világosan megmutatkozott, és ami ugyanilyen szörnyűségesen bebizonyosodna Ausztria népei és elárult uralkodónk számára, ha nem sikerülne a fenyegető veszélyt elhárítani. 86 A fegyverszünetet a csata közben Szapáry Antal gróf kezdeményezte Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagynál, a horvát balszárny parancsnokánál, s Jellacic ezt a kezdeményezést felhasználva kötött szept 30-án fegyverszünetet. Ennek előírásait nem szegte meg, mert a egyezmény csak a demarkációs vonalon túlra irányuló mozgásokat tiltotta meg. Minderre ld. Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek. (In:) Közlemények Székesfehérvár történetéből I. „Akit szolgáltatok egy árva hon volt" Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai. Szerkesztette Csurgai Horváth József és Demeter Zsófia. Székesfehérvár, 2000. 136-137. és 140-141. o.
