Századok – 2002

Közlemények - Molnár András: Patvarista Zalában; jurátus Pesten VI/1331

DEÁK FERENC JOGGYAKORLATA 1821-1823 1337 saját érettségüktől, ill. vérmérsékletüktől függött, hogy tisztességgel készültek-e jövendő hivatásukra, vagy csupán formálisan látták el gyakornoki teendőiket. Sokan csak azért jöttek Pestre jurátusnak, hogy visszaéljenek a nagy szabadsággal, és kártyára, borra, vagy más szórakozásra szórják a pénzüket. A „korhelység szabad évének" tekintették a jurátusságot, nyakra-főre mulatoztak, és csak arra vigyáztak, hogy kicsapongásaik miatt ne töröljék őket a jurátusok lajstromából. Mindehhez persze hozzájárult, hogy a polgárság, és a társasági élet más résztvevői is engedékenyek, elnézőek voltak a szertelen, életvidám joggyakornokokkal szemben, és principálisaik egy része sem számított gyakorlati munkájukra, de nem is gondolták, hogy bírnának velük. Akadtak persze olyanok is, mint pl. Balogh Gábor, akik elöljáróik mellett nem kaptak gyakorlati munkát és jövedelmet, nem követelték meg tőlük, hogy az egész évet Pesten töltsék, ezért ők a jurátuseskü letétele után főnökeik engedelmével hazatértek, és nagyrészt otthon készültek az ügyvédi vizsgára, legfeljebb az utolsó törvénykezési időszakban látogatták a királyi tábla üléseit, ismerkedtek a táblai bírókkal, és hallgatták a perek előadását.2

3 Deák Ferenc pesti joggyakorlata idején bizonyos mértékig részese lehetett ugyan a jurátusok társasági életének, ám zajos mulatozásaiktól távol tarthatta magát. Mind kötelességtudata, mind puritánsága sokkal inkább a tanulásra, a gyakornoki teendők lelkiismeretes elvégzésére serkenthette - ezt támasztja alá a joggyakorlatáról kiadott, alább idézendő bizonyítvány is. Apró, ám Deákra roppant jellemző eset, hogy pesti gyakornoksága idején egyik volt győri iskolatársától is jogi tanácsot kért. „Deák Ferenc 1823. évi február hóban Pestről levelet intézett hozzám, melyben mint jurátus több bonyolódott jogesetet véleményes megoldás végett közlött velem" - emlékezett rá később Sinkay János.2

4

Mivel minden jurátusnak két principális, egy táblai bíró és egy táblai ügyvéd mellé kellett felesküdnie, Deák másik elöljárójául Rötth Józsefet, a Károlyi grófok jogigazgatóját választotta, és az ő írnokaként, ill. segédjeként végzett érdemi gyakornoki munkát.25

Rötth erről 1823. november 28-án az alábbi bizonyítványt adta ki jurátusa számára: „tanüsítom és bizonyítom, hogy Deák Ferenc úr az 1822. évi szentmártoni törvénykezési időszak kezdetétől egészen mostanáig hozzám jogi gyakorlatra beosztatott, és az általam előírt minden munka elvégzésében ügyesnek és pontosnak mutatkozott, a jó erkölcsben és műveltségben elöl járt."2

6 Rötth József kiválóan képzett jogász, és elismert szaktekintély volt, tőle Deák — elsősorban szakmai téren — sokat tanulhatott. Rötth 1779. december 6-án született Révkomáromban. Húsz évvel később királyi ösztöndíjjal végezte a pesti egyetem jogi fakultását. Ügyvédi diplomát és jogi doktorátust szerzett. Több tekintélyes nemesi családnak volt jogtanácsosa, majd az 1810-es években a Károlyi grófok jogügyi aligazgatója, 1822. január elsején pedig ugyanitt jogügyi igazgató 23

Kun László 6., 10-11., Varga Endre: A királyi curia 1780-1850. Bp., 1974. 171., 173., 175., Szárazberky Nagy József 48., Fiáth Ferenc 1. köt. 76-77., Balogh Gábor 307. 24

Sinkay János i. m. 25

MOL 0 81. Ugyvédvizsgálati iratok 2. csomó. Az 1823 novemberében vizsgát tett ügyvédjelöltek névjegyzéke. 26

MOL R 22. Deák Ferenccel kapcsolatos iratok 1. cs. 4. tétel. Személyi iratai, a) „Működési bizonyítvány". A latin nyelvű bizonyítvány fordításáért Dr. Bilkei Irénnek tartozom köszönettel.