Századok – 2002
Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135
Randolph L. Braham: NÁCI KOLLABORÁNS VAGY SZÉLHÁMOS Jaac van Harten története A Holokauszt-irodalomban gyakran visszatérő téma a nácikkal együttműködő zsidók története. Az ilyen emberek különböző okokból döntöttek a kollaboráció mellett. A legtöbbjük egyszerűen csak életben akart maradni - kétségbeesetten igyekezett megmenteni önmagát, és lehetőség szerint a családját is, a kíméletlen zsidóellenes intézkedésektől. Mások azért vállalták az együttműködést a korlátlan hatalmat birtokló nácikkal, hogy önmagukon és szeretteiken kivül más zsidókat is meg tudjanak menteni. Megint mások merő opportunizmusból cselekedtek, a fizikai és anyagi gyarapodás vágyától vezérelve. Az utóbbiak között olyanok is akadtak, akik biztos ami biztos alapon egyes zsidó vezetőkkel is kapcsolatban álltak. Mi több, a háború vége felé, alighanem korábbi eljárásukat igazolandó, ténylegesen együttműködtek a zsidó állam alapjainak lerakásánál buzgólkodó cionista ügynökökkel, egyebek mellett úgy, hogy Holokauszt-túlélőket szállítottak illegálisan a brit ellenőrzés alatt álló Palesztinába. Az utóbb említett csoportba tartozó történetek között talán a legkülönösebb az, amelyik 2000-ben került napvilágra. Hőse egy német zsidó, Jaac van Harten, aki 1947-ben emigrált Palesztinába, és Tel Aviv egyik gazdag külvárosában, Savyon-ban élt 1973-ban bekövetkezett haláláig. A tehetős üzletember egész életében élvezte az olyan embernek kijáró tiszteletet, aki nagylelkűen támogatta a cionista földalatti mozgalmat, és számos zsidót mentett meg a náci időkben. Ezt az idilli képet törték darabokra a 2000. folyamán Izraelben és egyebütt közölt leleplező írások,1 amelyekből családja és barátai őszinte fájdalmára kiderült, hogy van Harten maga is kollaboráns volt, aki egyebek mellett dolgozott az Abwehr-nek, a náci hírszerzésnek, és jelentős szerepet játszott annak a náci tervnek a kivitelezésében, amely a hábom idején hamis angol valuta gyártásával és tömeges forgalomba hozatalával akarta tönkretenni a brit gazdaságot. És itt korántsem csak arról volt szó, hogy van Harten sikeresen üzletelt a hamis bankjegyekkel. Ugyancsak vitatható az a szerep, amelyet a Gestapo-tól kapott útlevél birtokában mint a Nemzetközi Vöröskereszt fiktív „teljhatalmú megbízott"-ja játszott. Az 1940 és 1944 között Budapesten tartózkodó van Harten a jelek szerint annyira meggyőzően játszotta szerepét, hogy beférkőzött a nyilas párt és kormány legfelsőbb vezetésének bizalmába. 1944-ben a nyilasok már valószínűleg tudatában vol-1 A történetet először egy Svájcban élő oknyomozó riporter, Shraga Elam tette közzé Hitlers Fälscher (Wien: Ueberreuter, 2000) című könyvében. (A továbbiakban: Elam). Ez a könyv volt a fő forrása Ronen Bergman két cikkének: Nazi Collaborator or Hero? Haaretz, Tel Aviv, 2000. április 28.; és The van Harten Affair: New Evidence. Uo. 2000. május. 19. (A továbbiakban: Bergman.)
