Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1312 CIEGER ANDRÁS nem biztosított elegendő hitelt magyarországi fiókjai számára. A gazdasági növekedés megtorpanása váratlanul érte a kormányzatot is. Anélkül, hogy részletesen ismertetnénk a korlátozott kiterjedésű válság történéseit, csak Lónyay álláspontjára és megoldási javaslatára térünk ki röviden. Először Gorove István kereskedelmi miniszter és államtitkára, Fest Imre kezdett tárgyalásokat a kormány nevében a nagy fővárosi pénzintézetek vezetőivel, arra kérve őket, hogy olcsó hitelekkel siessenek a hazai iparvállalatok segítségére. A megbeszélések azonban nem vezettek eredményre, mert a bankok tűi kockázatosnak találták az üzletet. Helyette azt javasolták, hogy az állam közvetlenül maga nyújtson hiteleket, a bankok csupán szakértelmüket ajánlották fel az egyes vállalatok hiteligényének felméréséhez. Gorove átiratban tájékoztatta a fejleményekről Lónyayt és segítségét kérte. Lónyay, ragaszkodva elveihez, csak végső esetben tartotta volna elfogadhatónak a közvetlen állami beavatkozást. Több tárgyalási fordulót követően végül sikerült saját elgondolásáról meggyőznie a bankvezetőket. A pénzügyi tárca 4 millió forintot különített el a válság kezelésére, amelyet azonban nem közvetlenül, hanem nyolc pénzintézeten keresztül juttatott el a rászoruló vállalatokhoz. A bankok bírálták el az igényeket és ők is vállalták a pénzügyi felelősséget, (mindezt 5%-os kamatért és az ingatlanokra bejegyzett jelzálog fejében). Érdemes megjegyezni, hogy Gorove igyekezett rávenni minisztertársát arra, hogy vidéki vállalatok is részesülhessenek a kölcsönből. Lónyay azonban elzárkózott attól, hogy nyomást gyakoroljon a bankok kihelyezéseire. Egyébként is azt hangsúlyozta, hogy az állam szerepvállalása csak a valóban működőképes és az ország gazdasági életében jelentős szerepet betöltő társaságok megsegítésére terjedhet ki. A gazdasági folyamatokba ezen túlmenően nem kívánt beleavatkozni.6 1 Bár az állam és a bankok segítsége csak korlátozottan éreztette hatását a hazai vállalatok körében, a közvélemény megnyugodva vehette tudomásul a kormányzat gyors és határozott fellépését. Lónyay gazdaságélénkítő elképzelései leginkább a főváros fejlesztése kapcsán ragadhatok meg. Mint ismeretes, Andrássy Gyula miniszterelnök szívügyének tekintette Budapest modern európai fővárossá alakítását. Az évek múlásával egyre türelmetlenebbül sürgette minisztereit, hogy „más európai nagy városok példájára" dolgozzanak ki egy átfogó intézkedési programot. A minisztertanácsi jegyzőkönyv így örökítette meg Andrássy kifakadását: „nézete szerint a dolgot továbbra halogatni nem lehet, minthogy mellőzhetetlennek tartja, hogy a kormány csaknem 3 éves működése után, melynek legnagyobb részét a közjogi kérdések s egyéb fontosb törvényhozási teendők vevék igénybe, most már a fővárosok emelésére valamit tegyen."62 A kormányfő elsősorban pénzügy- és közlekedési miniszterét szólította fel a fejlesztési tervek elkészítésére. Ennek ellenére 1870 januárjában Andrássy maga tett le a minisztertanács asztalára egy tanulmányt a „testvérfővárosok szépítése és rendezése" tárgyában. Andrássy tervét a kormány több ülésen át tárgyalta és végül — mérsékelve a kiadásokat — elfogadta.6 3 61 A tárgyalások dokumentumai megtalálhatóak: MOL. К. 255. 1869-8-2707., 2746., 2842. 1869. nov. 6 - dec. 5. A válság okait és lefolyását részletesen tárgyalja: Juhász Lajos: Az 1869-i „pénzválság" és a bankkérdés. Századok, 1939. jan-márc. 33-75. 62 MOL. К. 27. Mtj. 1869. okt. 23. 1. p. 8.d. 63 MOL. К. 27. Mtj. 1870. jan. 13. 7. p. és jan. 24. 2. p. 9. d.
