Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1308 CIEGER ANDRÁS népünknél egyik hazafiúi érdemnek tarttatik és fájdalom, ez fogékony kebelre is talál. Annyira süllyedtünk már, hogy saját hazai kormányunk atyai szándéka elferdíttetik és a javunkat célzó törekvéseit népszerűtleníteni pártoskodási dicsőségnek tarttatik. Mindennek fő oka leginkább a politikai administratiónak jelenleg még szervezetlen állapotában keresendő" - összegezte a debreceni pénzügyigazgató az általunk eddig elmondottakat.4 4 Míg azonban a társadalom nagyobb része régi mentalitásából kiindulva helyezkedett szembe az állammal, addig a helyi elit tudatosan ellenezte a központi hatalom megerősödését. Sok megye ősi kiváltságait féltve feliratban vonta kétségbe a különféle kormányzati szervek illetékességét területükön: „a törvényhatóságok területén a minisztérium alatt álló pénzügyi és pénzügyőri közegek a megyei intézkedéseket paralysálva, a közigazgatás menetét megzavarva rendelkeznek" -panaszolta Ugocsa 1868-ban.4 5 A szomszédos Ung is a megye és a kormányzat új viszonyát kifogásolta: „a megye közönsége a pénzügyigazgatóságokat nem ismeri el oly hatóságnak, mely a megye közönségével 'az alkotmányos gyakorlat megsértése nélkül' közvetlenül levelezhessen."4 6 Az ellenszegülő megyék helyi hivatalnokai (pl. szolgabírók, községi jegyzők) rendszerint megvontak mindenféle segítséget az amúgy is kevés számú pénzügyi tisztviselőtől. Természetesen számos szervezési és technikai nehézség is akadályozta a hatékony adóbehajtást. Ezek közül említhető a munkaerőhiány, az ekkor még kialakulatlan szervezeti rendszer, az elavult szabályozás és a nagy távolságok, a rossz utak. Végül néhány megyéből az első két évben a lakosság nagyfokú szegénységét és a rossz időjárási viszonyokat is az állami bevételek elmaradásának okaként jelölték meg a jelentéstevők.4 7 A pénzügyminisztérium kezdetben körrendeletek útján próbálta megértetni a megyékkel, hogy az alkotmányos politikai rendszer visszaállítása szükségszerűen együtt kell járjon a központi akarat megjelenésével és az államigazgatás kiépülésével, valamint az adózási morál megváltozásával. 1867 és 1868 folyamán Lónyay aláírásával sorra jelennek meg az ilyen tartalmű rendeletek: „Egyúttal azonban a lakosság arra is figyelmeztetendő, hogy az országos közterhek tárgyában hozott országos határozatnak hódolni ezentúl annál szorosabb hazafiúi kötelességnek tartsa, mivel a fennálló adók pontos befizetésének elmulasztása most már az országos pénztár hátrányára esnék s a nemzeti kormány alkotmányos működését megzsibbasztaná" - érvelt a megyék előtt.48 Lónyay több gesztussal is egyértelművé kívánta tenni a lakosság számára, hogy nem lehet egyenlőségjelet helyezni az abszolutista államapparátus működése és az alkotmányos kormányzat adószedési gyakorlata közé. A király jóváhagyásával eltörölte a kormány hivatalba lépése (márc. 10.) előtt felhalmozódott pénzügyi büntetéseket, szabadon bocsátot-44 A debreceni pénzügyigazgatóság jelentése, 1869. aug. 14. MOL. К. 255. 1869-2-2113. 2. es. 45 Számos más megye panaszait is ismerteti: Stipta, i. m. 132-133., 137-142. (Az idézet a 139. oldalon található.) 46 Az ungvári pénzügyigazgatóság jelentése, 1869. nov. 28. MOL. К. 255. 1869-1-2947. 1. es. Az állam- és intézményellenes gondolkodásról bővebben: Cieger: Kormány a mérlegen, i. m. 100-102. 47 A jelentések megtalálhatók: PM Elnöki Iratok, MOL. К. 255 1-2. Csomó (1869. év) 48 Pm 189. sz. rendelete, 1867. márc. 26. Mrt., 1867. 2. kiad. Pest, 1871. 48-49.
