Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1262 EGRY GÁBOR tó, hogy az alapításuk céljáról megfogalmazott néhány állítás a valóságot legjobb esetben is csak részben fedi. Egyed Ákos az erdélyi kapitalista átalakulással foglalkozó tanulmánykötetében jóléti céljaikat hangsúlyozza5 - szemben az alapszabály harmadik pontjába foglalt gazdasági célkitűzésekkel. Ezzel teljesen ellentétes néhány szász történész megállapítása. Ernst Wagner a kisipari és kereskedelmi hitelhiány leküzdésére alapított intézetként szól a két takarékpénztárról6. Nyomában legújabban Rosemarie Hochstrasser ugyancsak a kereskedelem, valamint a kifejlődő ipar befektetésihitel-igényének kielégítését hangsúlyozza7 . Rolf Kutschera a brassói kereskedőknek a drinápolyi béke (1829) után a kereskedelem számára megnyíló román fejedelemségekben piacvesztésével magyarázza az alapítást, melynek célja a versenyképességhez hiányzó tőke felhalmozása lett volna.8 A legárnyaltabb véleményt Maja Philippi fogalmazta meg. Szerinte ugyan a hitelhiány hívta életre a brassói intézményt, de a cél nem az ipari üzemek fejlesztése volt, hanem az elszegényedett kézművesek kedvező hitelek általi kisegítése. Philippi hangsúlyozza az intézmény jótékony célját, és kritikusan szól arról, hogy a kapitalista tendenciákat nem vették számításba az alapításkor. Az intézet így nem lehetett versenyképes a betelepedett külföldi bankokkal és a szász kézművesség hanyatlását sem tudta megállítani9 . Mint az az intézetek tevékenységének részletes elemzéséből remélhetőleg világossá lesz, még ez utóbbi több tényezőt figyelembe vevő állítás is korlátozott érvényű lehet, nemhogy a többi egytényezős magyarázat, melyek alaposabb vizsgálat nélkül születtek. Pedig a két intézmény megérdemli az alaposabb vizsgálatot. Elsősorban azért, mert rendkívül hosszú életűnek bizonyultak (önállóan 1935-ig, majd utána több más intézménnyel egybeolvadva egészen államosításukig működtek) és az erdélyi bankrendszer legjelentősebb tagjai közé tartoztak. Mindeközben, bár szervezetük előbb a jogszabályok változásai nyomán, majd az eredményesebb működés érdekében átalakult, a századfordulóra mindkettő részvénytársasággá vált, megőrizték rendkívül zárt szervezetüket és nem változott jótékony céljuk sem. Emellett jelentős szerepet vállaltak a szászok nemzeti mozgalmában is.1 0 Mindezek alapján vállalkoztam arra, hogy a két intézmény korai történetét vizsgálva megpróbáljak választ adni a következő kérdésekre: Kik és miért alapították ezeket? Működésük — közgazdasági értelemben — mennyire volt sikeres az adott körülmények közt? Mennyire sikerült megvalósítaniuk közgazdasági vagy jótékony céljaikat? Vizsgálódásaimat természetesen korlátozták a hazai forrásadottságok. Mivel az intézmények levéltári anyaga itthon nem elérhető, kénytelen 5 Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest 1981. 169-170. 6 Ernst Wagner: Geschichte der Siebenbürger Sachsen. Ein Überblick. 19906. Thaur bei Innsbruck 60. 7 Rosemarie Hochstrasser-. Die siebenbürgisch-sächsische Gesellschaft in ihrem strukturellen Wandel 1867-1989. Unter besonderer Berücksichtigung der Verhältnissen in Hermannstadt und Brenndorf. Kézirat. 2000. 255. Wagnerre hivatkozik. Emellett Karl Wolff önéletrajzának egy passzusát félreértve azt a téves megállapítást teszi, hogy a jótékony célú támogatásokra Wolff kezdeményezésére került volna sor. 8 Rolf Kutschera: Kronstadt während der Regierungszeit der Habsburger (1688-1918). Harald Roth (kiad.): Kronstadt. Eine siebenbürgische Stadtgeschichte. München. 1999. 68. 9 Maja Philippi: Die Anfange der industriellen Entwicklung in Kronstadt (1872-1900). Forschungen zur Volks- und Landeskunde. 36. 1993/1. 70. 10 Vö. Szász Zoltán im.
