Századok – 2002

Folyóiratszemle - Lässig Simone: Zsidók és a mecanatúra Németországban V/1252

FOLYÓIRATSZEMLE 1253 kis összeggel, mindenféle „hasznos" ismeretség nélkül alapította meg a bankot. Philippson 1875-ben kilépett és Max testvére, Georg lépett a helyére. A bank már az 1880-as években meghatározó szerepet játszott Drezda pénzügyi életében, majd 1914-re a cég Szászország legnagyobb magánbankházává nőtte ki magát. 1864-ben az Arhnold család még Dessauban élt. Adolf Arnhold — az apa — az izraelita hitközség orvosa volt. S bár nem tartozott a tehetős polgárok közé, mégis köztiszteletnek örvendett. Ezt nem vagyonának, hanem műveltségének és iskolázottságának köszönhette. A megszerzett műveltség és felsőfokú képzettség"" biztosították számára a belépőt a város nem zsidó egyesületeibe, illetve a helyi önkormányzatba. Gyermekeire joggal örökíthette a műveltség és az iskolázottság értekének tudatát. Saját példája is azt bizonyította, hogy ezek birtokában a nem zsidó környezet befogadta, hiszen Adolf Arnhold az egyesületekben, az önkormányzatban nem zsidó volt elsősorban, hanem polgár a polgárok között. Ennek tudatában iskoláztatta fiait, akiknek egész életpályája bizonyította az apai felfogás helyességét. Általában megállapítható, hogy a műveltségre, az ún. kulturális tőkére alapozott felemelkedés —- abban az esetben mikor anyagi eszközök nem álltak rendelkezésre — nem volt szokatlan jelenség a német zsidóságban. Ami azonban az Arnhold család esetében figyelemre méltó, az nemcsak ennek a felemelkedésnek a története, hanem a megszerzett vagyon felhasználásának I mikéntje is: a család szociális és kulturális kompetenciája. I Az Arnhold család tagjai röviddel Drezdában való letelepedésüket követően már külön' féle — a helyi hitközség által is támogatott — egyletek tagjaiként tűnnek fel. A betegsegélyező egyesületben, az izraelita nőegyletben ugyanúgy megtaláljuk a család tagjait, mint a Mendelssohn- egyletben, mely a zsidók közművelődésének javítását tűzte ki céljául. Ezek az egyletek, melyekben a város kiemelkedő és befolyásos zsidó polgárai voltak a hangadók, az I. világháború kitöréséig a polgári társadalom keresztmetszetét villantották fel. Feltűnő, hogy az Arnholdok — bár adományozóként majdnem mindenütt olvasható a nevük — igazán meghatározó szerepet nem töltöttek be az egyletek életében. Aktív tevékenységet egyedül a Mendelssohn-egyletben folytattak. A tudományok, de még inkább a művészetek támogatása azonban meghatározó szegmenst jelentett az Arnhold család életében. Az Arnhold-bankház számos alapítványt hozott létre Drezda közművelődésének fejlesztésére. így megtaláljuk az Arnhold testvérek nevét a német higiéniai múzeum alapítói között ugyanúgy, mint a Schiller-emlékmű támogatóinak sorában. Támogatták a drezdai műszaki főiskolát, illetve Georg Arnhold meghatározó szerepet játszott Drezda két művészetpártoló társaságában, a „Verein der Galeriefreunde"-ben és a „Sächsische Kulturverein"-ben. Azonban Georg Arnhold számára a mecenatúra nem merült ki kizárólag anyagi támogatásban. Sokkal inkább a művészeteket pártoló, arra érzékeny légkör megteremtését tartotta fontosnak, melyben a művelt polgárság a művészek, a tudósok egymással egyenrangú félként találkoznak össze. Anna és Georg Arnhold háza Drezdában egy olyan szalonnak adott otthont, melyet nemcsak gyárosok, bankárok látogattak, hanem értelmiségiek, művészek, irodalmárok is. Hasonlóan a berlini szalonokhoz, az összejövetelek célja a kapcsolatteremtés volt, ami azonban nem jelentette azt, hogy mindenki számára nyitva állt. A belépőt, az „entrée-t" egy bizonyos, különleges kulturális „tőke" jelentette. Nyilvánvaló volt, hogy egy nincstelen irodalmár, vagy feltörekvő tehetséges művész sokkal hamarabb bekerülhetett ebbe a körbe, mint egy, a házigazdák által parvenünek tartott személy. A szalon hagyományát Georg Arnhold gyermekei is folytatták, kibővítve nyilvános előadások rendezésével Lisa és Heinrich Arnhold szalonjában a weimari köztársaság értelmiségének színe-java megfordult, illetve előadott. Georg Arnhold mecénási tevékenysége akkor vált szélesebb körben ismerté, mikor a német béketársaság (Deutsche Friedensgesellschaft) tagjává vált. Mindez illusztrálja Georg Arnhold független szellemét, öntudatosságát és mély kötődését a humanizmussal átitatott polgári eszményekhez, hiszen a békemozgalomban való részvétel hátrányokat jelenthetett a militarista szellemmel áthatott Vilmosi társadalomban. Geerg és Anna Arnhold fogékonysága minden újra leginkább a képzőművészet kapcsán mutatkozott meg. Gyermekeikre jelentős Kandinsky-gyűjteményt hagytak, illetve Lesser Ury, Auguste Rodin nem egy művét is. Az Arnholdok mecenatúrája és alapítói tevékenysége átívelt a weimari köztársaság éveibe. Felmerül a kérdés: mi motiválhatta, milyen okok rejlettek egy ilyen hosszú évtizedeket felölelő mecénási és alapítói tevékenység mögött. Az alábbiakban szeretnénk megvizsgálni, hogy a bevezetőben említett két magyarázat vajon kellően megvilágítja-e az Arnhold család tevékenyégének mozgatórugóit. Max és Georg Arnhold a liberális német zsidó prototípusához tartozott, akinek hétköznapjait már szinte semmilyen mértékben sem