Századok – 2002

Folyóiratszemle - Applebaum Anne: A Gulag V/1245

FOLYÓIRATSZEMLE 1245 zeledése a forradalmi káosz elleni sajátos védekezésként értelmezhető. Ugyanekkor — a falusi idénymunkások és a szegények növekvő száma miatt is — a parasztság körében terjed a tudati szekularizáció. Erre egy részük és a fiatal radikális értelmiség instabil szociális körülmények között mindig is hajlamos volt. A korabeli birtokfoglalások és a növekvő antiklerikalizmus rétegek és nemzedékek szembenállását jelezte. A „pártfogó papokhoz" való pozitív viszonyulás csak a parasztasszonyok körében nem tört meg, sőt a patriarchális család válsága ezt tovább mélyítette. Pl. 1918-ban a falusi nők körmenetekben tiltakoztak az egyháznak az államtól való elválasztása ellen. Figyelemreméltó, hogy a monarchia bukása nem váltotta ki a papság egységes tiltakozását, sőt felső része se emelte fel szavát a cár érdekében. Jellegzetes, hogy 1917 februárja után az egyházon belüli konfliktusokat a hatalom kihasználhatta, hogy „törvényessé tegye" az egyházi ügyekbe történő beavatkozását. A februári forradalom Leontyeva szerint irányíthatatlanná tette a paraszti világot. A plébániapapság nem tudta megfékezni a növekvő lázadást (pl. engedményekkel legalább földje egy részének megőrzését), miközben körvonalazódott saját fejvesztettsége. Csak az októberi fordulatot fogadták egyöntetúen, mivel az anyagi nehézségek felgyorsították az egyházi élet összeomlását. így a faluközösségek választás elé kerültek; vagy megszűnnek a plébániák, vagy anyagilag támogatják fennmaradásukat. Leontyeva joggal utal arra, hogy bár az utóbbi mellett döntöttek, a plébániapapság erkölcsi válsága és a súlyos gazdasági helyzet miatt szinte mindenhol megsértették az egyházjog normáit és minimalizálódott az egyházközségek anyagi támogatása. Közben a diakónusok nyíltan szembefordultak a falusi pópákkal. Ezekben a konfliktusokban a helyi önkormányzati szervek „általában semlegesek" maradtak. Ebben a helyzetben a szeminaristák egy részének magatartása a forradalmi romantikából időnként átcsapott a pusztítás fanatizmusába. Az eszer, a bolsevik és kadet vezető magban a papfiak 9,4-1,6%-ot tettek ki. A szeminarista típusú világfelfogás egészében jellemezte a forradalmi elitet. 1921 januári írásában Ju. V Gotje plasztikusan mutatta be a papi hivatástól a bolsevik forradalmárságig vezető utat. A hit és a hatalom kérdései szorosan összefonódtak és a papfiak — miután nem szolgáltak pozitív példákkal — nem tudták elősegíteni az egyházbeli stabilizációt. A pravoszláviának a legnagyobb kárt épp a belső káosz okozta. Már 1905-től kérdésessé vált a papság szellemi vezető szerepe. A falusi pópák nem tudtak pozitív erkölcsi normákat állítani a demoralizálódott parasztság elé. Ugyanakkor az etikai és szellemi zsákutcából csak önmaga erejéből és korlátozott módon (vagy a fennálló helyzettel való kibéküléssel; megújhodással, vagy lázadással) juthatott ki. Miután a megújhodás szembenállt az egyházi hagyományokkal: a papság többsége (kivéve alsó részének egy csoportját) nem támogatta, ugyanakkor megkönnyítette a bolsevik államnak az egyház ügyeibe való beavatkozását. A parasztság „hitbeli önmeghatározása" három formában ment végbe: egy résznél a bolsevik eszmék már korábban megjelentek, mások a régi és „az új" vallásosság összeegyeztetésére törekedtek, legvégül egy réteg kitartott a régi pravoszláv értékrend mellett. A tanulmányban elemzett időszakban széttöredezett a parasztság és a papság viszonyrendszere. Az utóbbi nem készült fel arra, hogy új, modernizált szociális cselekvésmodellt állítson az előbbiek elé. Leontyeva rámutat, hogy az 1917 és 1925 közötti egyházellenes intézkedések paradox módon — amint azt az archív anyagok bizonyítják — elősegítették az alsó papság „megtisztulását" és kijózanították a hívőket. Miután a korabeli papság képtelen volt bekapcsolódni a társadalmi reformfolyamatokba, akarva-akaratlanul egy olyan csoport került előtérbe, amely a régi Oroszország egyházi tanintézeteiben nevelkedett. Voproszi Isztorii, 2001. 1. sz. 29-43. K.J. Anne Applebaum: A GULAG Anne Applebaum újságíró, aki maga is könyvet írt a szovjet munkatáborokról a The New York Review of Books számára szemlézett az utóbbi évtizednek a Gulag-ról (Goszudarsztvennoje Upravlenyije Lagerej, Lágerek Főigazgatósága) szóló szakirodalomából. írása szelektív: Alekszandr Szolzsenyicin monumentális Gulag szigetvilágával, s a hozzá hasonló, többnyire politikai okok miatt bebörtönzött értelmiségiek által írt megrendítő, ám tudományos szempontból nem kellőképpen dokumentált, szubjektív memoárjaival ellentétben, ő ezúttal a Gulagot kizárólag megtorló rendszerként értelmező politikai-igazságügyi nézőpont mellett az intézmény piaci-gazdasági funkcióját koncentráló munkákból válogatott. A szerző külön csoportban osztotta azokat az opusokat, amelyek vidéki levéltárak anyaga