Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1175 maradjon. Látom én, nem lehet nekem fegyver nélkül járni." Kirohant az irodából és már hozta is a puskát. Megszámlálta a fiákat, egy, kettő, három, négy, öt. Pont öt golyóm van, most búcsúzzatok el a jó anyátoktól! Rájuk fogta a feltöltetlen fegyvert, s szabályosan elsütötte, miután így, jelképesen, mind az öt fiút kivégezte, rájuk kiáltott: „Elmehettek!" Mentek is a fiúk, — kétszer se kellett mondani, — az ajtófelet is majd kivitték. A fiúk távozása után, kaján mosollyal az arcán mondta: „Tegnap meg 40 embert lőttem agyon, a kígyósi gyepen, igaz nem golyóval, hanem az igazság fegyverével." A fiúktól kierőszakolt hamis vallomás értelmében készített jegyzőkönyv alapján letartóztatta Szabó Szabolcs rendőrparancsnokot, aki fogdából szabadulása után önként lemondott a viselt tisztéről. Most lássuk, hogyan lőtte agyon — az igazság fegyverével — a kígyósi gyepen a 40 embert. Este, napnyugta után, az általa nyilvántartott fasisztákból összeszedett negyvenet, kikísértette őket a kígyósi gyepre, s ott megásatta velük a sírjukat: nem a szokásos mélyre, csak olyanra, amibe egy embert kevés földdel be lehet takarni. Azután távolabbra kísértette őket: ott fejükre olvasta bűnüket, lemocskolta, leszidta. Miután így kellőleg elkészítette valamennyit a túlvilági életre, a rendőrökkel — akikkel már előre megbeszélte — egyenként elvezettette. Mikor már olyan távolságra értek, hogy a visszamaradottak nem láthatták, fellőttek a levegőbe és azzal engedték el, éjfélkor jelentkezzen a községházán. - A visszamaradt emberek meg voltak győződve arról, hogy az elvezetett társuk már nem él. Az így kivégzett fasiszták hazamentek, s elbúcsúztak a családjaiktól és felmentek a községházára, hogy még egyszer meghaljanak. A községháza nagytermében — a fal mellett elhelyezett rendőreivel — már várta őket a diktátor. Itt újra kezdődött a fejmosás. Mikor megelégelte, rájuk ordított: „Elmehettek! Ti meg lőjetek!" - adta ki a parancsot a rendőreinek. A rendőrök lövöldöztek a mennyezetbe. A megrémült tömeg egymást törte, igyekezett mielőbb kijutni az ajtón. Mikor az eleje a folyosó ajtajához ért, a folyosón elhelyezett rendőrök szórták a halált a levegőbe, erre a tömeg eleje megtorpant, de nyomta a hátul levő. így törték egymást, míg véget nem vetett a macska-egér játéknak, s a fasiszták ép testtel, de lélekben megtörve, idegileg kimerülve távozhattak. A fasiszták üldözésében odáig ment, hogy letartóztatta Z. Nagy Ferenc kisgazda pártvezért is. A földosztásból kifolyólag valamin összeszólalkoztak; hogy az igazát bizonyítsa: népgyűlést hívott össze a piactérre. Két rendőrrel kivezettette Z. Nagy Ferencet a szónoki emelvény elé, és ott olvasta fejére a nemlétező — általa koholt — bűneit, többek között azt, hogy Z. Nagy Ferenc egy óvatlan pillanatban aláaknázta a Munkás Kört, ha ő észre nem veszi, sok derék munkás testvére vált volna a merénylet áldozatává. „Ide köttetlek fel, te!" mutatott egy szép terebélyes akácfára. A felzaklatott és gondolkozni kevésbé tudó emberek, „Akasszuk fel!" kiáltással közeledtek Z. Nagy Ferenc felé, hogy a beígért akasztást végrehajtsák. Ekkor rájuk kiáltott: „Hozzá nem merjetek nyúlni! Majd én elintézem." Tudta: ha Z. Nagy Ferencet a félrevezetett tömeg felakasztja, akkor a kötél