Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1173 Gondoskodott az ingyenes cukor juttatásban részesítendő kis gyermekekről. Egy délután a községházán összetalálkozott a közigazgatási irodában dolgozó dr. Vass Albert községi orvossal. Asztalához ült, s így kezdte beszédét: „Mondja doktor, hány kis gyermek van a községben, akit ingyenes cukor juttatásban kellene részesíteni?" - A doktor papírt, ceruzát vett és számolt. A kisgyermekek számára nem emlékszem, de a cukor mennyisége meghaladta a 100 kg-ot. „Na, na doktor, ne olyan nagyon, mert van ugyan cukor, de most csak 7 dkg van." Erre a nem várt kijelentésre úgy meglepődött a doktor, majd lebillent a székről. Ellenőrizte a piaci árakat. Megmaximálta a sült-tök árát. Az „igazság szekerén"1 5 és lóháton állandóan járta a községet és a határt. Ahol rendellenességet tapasztalt, ott az általa alkotott törvény teljes szigorával járt el. Összeszedte a fasiszta gyanús egyéneket, s a községháza tanácstermében kihallgatta őket. Akiket bűnösnek talált, fogdába záratta. Csak egy ember — Szarka József asztalos — szabadult tőle könnyűszerrel. Mikor azt kérdezte tőle: „Te is benne voltál abba a Károlyíi-féle kaszáskeresztes mozgalomba?" „Tudod - hiszen együtt voltunk." „Elmehetsz!" - mondta. Nem szabadult mindenki ilyen könnyen. Közülük sokan fogdába kerültek: egyeseket, mint Földessy Zsigmond főbírót és Benkő Jakab kataszteri nyilvántartót — akit B. Kiss Márton a jegyzői teendők ellátásával megbízott — tettleg is súlyosan bántalmazta. Éjjel két rendőrrel elment a lakásukra, puskatussal összeverte őket, s azután bekísérte a községházára és fogdába záratta. Helyettük — önkényesen — a főbírói teendők végzésével Bogdán Lajos közellátási tisztviselőt, a jegyzői teendők ellátásával Papp Sándor iktatót bízta meg. Ezt az intézkedést a Nemzeti Bizottság nem fogadta el. 1945. február 5-én gyűlést hívott össze, hogy a megüresedett bírói és jegyzői tisztség betöltése iránt intézkedjen. A jegyzői teendők végzésére Kónya József Takarékpénztár-i tisztviselőt kérték fel, aki a megbízatást — mivel a közigazgatási ügyekben járatlan volt — nem vállalta. Ezután a Nemzeti Bizottság a jegyzői teendők végzését reám ruházta. A főbírói ügyek intézésével Bogya Péter tanácsost bízta meg. Bogdán Lajost és Papp Sándort visszahelyezte az előbbeni munkakörébe. Összeíratta a hadi munkára alkalmas férfiakat. Az összeírással öt középiskolás fiatalembert bízott meg, de előbb kioktatta őket. Beidézte a községházára a nagyterembe, megállt a Sztálin elvtárs képmása előtt, s elkezdődött a hivatalos szertartás. „Elismertek-e engem parancsnokotoknak? - kérdezte a fiákat. Azok csak egymásra néztek és hallgattak. A kérdést megismételte. A fiúk csak hallgattak. Ekkor dühösen rájuk ordított. „Elismertek-e engem parancsnokotoknak?" Az irodában Sonkoly Margit sietett a fiúk segítségére: fejével igent intett feléjük, erre a fiúk egyhangúlag elismerték Imre bácsit parancsnokuknak. Ezután következett az eskütétel. Az általa kigondolt szöveggel megesküdtette őket Sztálin elvtársra, hogy az összeírást a legjobb belátásuk szerint, pontosan és igazságosan hajtják végre. A hiba csak az volt, elfelejtette, hogy megbeszélésük értelmében az összeírást 18 évtől 60 éves korig kellett volna foganatosítani.1 6 Ö pedig 18 évtől 65 évest mondott a fiúknak, azt nem mondta, hogy a 15 Az „igazság szekere" egy könnyű sárhányós kocsi volt. Azért nevezték el igazság szekerének, mert Dékány mindig az igazságot hangoztatta. 16 Vö.: Szolnok Megyei Levéltár - Dévaványa közig. ir. 1945. - 33. doboz. - A 40-es bizottság 1945. január 13-i jkv.-e.
