Századok – 2002
Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131
A NEMZETI SZÁMONKÉRÉS SZERVEZETE 1147 radhatott rejtve a NSZ nyomozói előtt sem. Több ízben előfordult, hogy a XIV/2. KISKA-századba besúgókat vettek fel, akik folyamatosan informálták a német és nyilas hatóságokat. A század számára átmeneti biztonságot jelentett, hogy Zsabka kapcsolatba került Mutz SS-Oberscharführerrel, aki a Waffen-SS egy Budapesten rekedt kisegységének parancsnoka volt. Mutz „3 pár birgerli, 10.000 pengő készpénz, több üveg snapsz, sok cigaretta és szivar, valamint egy civilruha ajándékozása" révén egy, az SS-Jagdverbände fejlécével ellátott hamis Sonderausweisungot (különleges parancsot) bocsátott Zsabka rendelkezésére. Egyúttal a XIV/2. KISKA-század két tagját SS-egyenruhával és hozzá megfelelő papírokkal látták el, s mint ál-öszszekötőket beosztották Zsabka mellé. A hamis Sonderausweisung szerint a XIV/2. KISKA-század nem mozdítható el budapesti állomáshelyéről, felette csak az SS-Jagdverbände budapesti parancsnoksága (Otto Skorzeny SS-Sturbannführer!) rendelkezhet. Az iratokért cserébe Zsabkának látszólagos ígéretet kellett tennie Mutznak, arra vonatkozóan, hogy ha a szovjet csapatok elfoglalják Budapestet — az SS-Jagdverbánde eredeti rendeltetésének megfelelően — diverziós- és hírszerző müveleteket fognak végrehajtani.76 A kiugrási kísérlet meghiúsítására Magyar országra rendelt S S-vadászkötelékek — az SS-Jagdverband Mitte és a 600. SS-ejtőernyős-zászlóalj — addigra azonban már nem tartózkodtak Budapesten77 , így idő kérdése volt, hogy Zsabka mikor bukik le a megvesztegetéssel szerzett, hamis iratokkal. Eközben a század keretein belül tevékenykedő baloldali gondolkodású személyek, Varga Károly, aki Zsabka helyettese volt (mindketten korábban a Fajvédő Szövetség oszlopos tagjai), Kós József Géza és Füredy László hozzáfogtak, hogy a XTV/2. KISKA-század legénységéből olyan tagokat válogassanak össze, akik a szovjetek bevonulását követően képesek lesznek hatékony karhatalmi segítséget nyújtani a Vörös Hadsereg számára, valamint közreműködnek a politikailag megbízhatatlan, „nyilas-érzelmű" személyek elfogásában és átadásában.7 8 A csoportot „Vörös Brigád"-nak nevezték el és tagjaik számára 65 darab sarló-kalapácsos vörös karszalagot, valamint ugyanennyi fényképes igazolványt készítettek, amellyel a szovjet csapatok felé akarták igazolni magukat. Addigra azonban az NSZ és a német szervek már régóta gyűjtötték az adatokat a XTV/2. KISKA-századról. 1945. január 5-én Dománszky SS-Obersturmführer — az NSZ-hez beosztott összekötő — révén a németek tudatták Csergő századossal, hogy aznap reggel a tábori csendőrségük a VI. ker. Vilma királyné út 41. sz. ház óvóhelyén elfogta egy magyar partizán csoport tagjait. Mivel a németek szerint a szálak további magyar katonai alakulatokhoz vezettek, az ügy felderítésével az NSZ-t bízták meg. A csoportot — vagyis a „Vörös Brigád" tagjait — (Füredy Lászlót és feleségét, Németh Idát, Dálnoki Nagy Ferencet, Rónai Ferencet, Absolon Saroltát, Bauch Sándort, Nyeste Kálmánt, Fuhrmann Vilmost, Varga Ernőt és Benedek Andrást) átadták a számonkérő szervezet csendőreinek. Az ügy kivizsgálásával Balassa csendőr főhadnagy, az NSZ buda-76 TH A-747. 9. 77 A Waffen-SS Magyarországon 397-399. 78 TH A-1114. 93.
