Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 115 állítja, hogy az tulajdonképpen előkészíti Ausztria és Magyarország újraegyesítését a Habsburg korona fennhatósága alatt. Egy ilyen prognózis nem csak fantáziadús, de teljesen valószínűtlen is, hiszen Horthy-Magyarország 1921-ben kimondta a Habsburg dinasztia trónfosztását, s így abba az egyedülálló helyzetbe került, hogy király nélküli királyság lett, de azért is valószínűtlen, mert a kisantant, azaz a francia akaratból létrejött cseh-jugoszláv-román szövetség minden eszközzel szembeszállt volna a Habsburgok restaurációjával Magyarországon.22 Ennek ellenére tovább taglalják a prognózisukat, amely mögött Mussolini kezét sejtik.2 3 Ám az ausztriai helyzet még Dollfuss tisztogató munkáját követően is bizonytalan és nyugtalanítja a francia kormányt, amely kijelentette: abban az esetben, ha náci bandák hatolnának be Ausztriába, a külföld nem nézné tétlenül és csapatokat küldene. Ennek a bűnösnek mondott tervnek a szülőatyja vélhetően a francia Államtanács.2 4 Ezeken a polémiákon túl, a lap figyelmének középpontjában Ausztria nemzetközi helyzete áll, és főként Dollfuss, Gömbös — akit joggal neveznek Horthy jobbkezének — és Mussolini közelgő látogatása, amelynek az lenne a feladata, hogy megtervezze a három közép-európai ország stratégiáját az Ausztriában eluralkodó náci fenyegetéssel szemben.2 5 Ausztriából különben antifasiszták bebörtönzéséről érkeznek hírek, valamint sajnos arról is, hogy az SPO egyes tagjai kezdenek alkalmazkodni az új rezsimhez.2 6 Ezzel együtt világos, hogy a rezsim nem él nyugodt napokat, noha a munkásmegmozdulások leverésétől a társadalmi béke megteremtését várta, hiszen a német-olasz konfliktus egyre fenyegetőbbé válik Ausztriára nézve.2 7 Az FKP lapja továbbra sem téveszti szem elől az osztrák politikai helyzetet. Akkor hivatkoznak rá újra, amikor Franciaországban az 1934. február 6-i tüntetéseket követően megalakult Doumergue-kormány teljhatalmat követel magának. Most a lap azzal vádolja Doumergue-ot, hogy úgy akar tenni, mint Hitler Németországban vagy Dollfuss Ausztriában, amely könnyen belátható következményekkel járna az országra nézve.2 8 Ha nem is volt teljesen megalapozatlan ez a vád, mindenesetre erősen túlzó volt, és a francia kormánnyal szembeni polémia vezérelte, azaz belső használatra készült. Egy dolog azonban biztos: 1922-től kezdve Franciaországban vannak csodálói Mussolininek, 1933-tól pedig Hit-22 D. R. (Daniel Renault) cikke, „L'Humanité", 1934. II. 26. A Habsburgok Magyarországról való végleges eltávolításáról, Roberto Ruspanti: Un regno senza re: l'Ungheria di Horthy (1919-1944), uo. Dal Tevere al Danubio-Soveria Mannelli, Rubbettino 1997, 250., Adriano Papo-Gizella Nemeth Papo: Storia e cultura dell'Ungheria-Soveria Mannelli, Rubbettino 2000, 422-423. Ami a kisantant ellenállását illeti a Habsburgok magyarországi restaurációjával szemben, lásd L. Salvatorell—G. Mira, 799. 23 „L'Humanité", 1934. II. 27. A közép-európai feszültségről még D. R. (Daniel Renault) cikke, „L'Humanité", 1934. II. 28. 24 André Marty cikke, „L'Humanité", 1934. H. 28. 25 D. R. (Daniel Renoult) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 1. Dollfuss, Gömbös és Mussolini közelgő római találkozójáról (1934. március 17-én). Jegyzőkönyvet írtak alá (egyebek közt az aláíró államok függetlenségének és jogainak tiszteletben tartásáról, közös problémákat érintő együttes fellépésről). A találkozót elemzi L. Salvatorelli-G. Mira, 798. E. Collotti: Il fascismo e la questione austriaca, 15. 26 „L'Humanité", 1934. III. 1. 27 „L'Humanité", 1934. III. 2. és 1934. III. 3. 28 Marcel Cochin cikke, in „L'Humanité", 1934. III. 3.
