Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1101 Az állam szigorú ideológiai ellenőrzése alatt újjászerveződő magyar iskolahálózat a kezdeti nehézségek mellett is a korábbinál jobban biztosította a kisebbség magyar anyanyelven történő iskoláztatását, az óvodától a középiskoláig bezárólag. A magyar tanítóképzés pedig, mint láttuk, már 1945-ben megindult.12 2 Az 1946-os első szövetségi alkotmány röviden így szabályozta a kisebbségek helyzetét: „a nemzeti kisebbségek kulturális fejlődése és nyelvük szabad használata a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban védelemben részesül".12 3 A vajdasági autonómia legfelső végrehajtó szerve, a Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság már 1945-ben rendeletileg kimondta a kisebbségi nyelvek hivatalokban, közéletben történő egyenrangúságát, a szerbet-horvátot-szlovént nem deklarálták államnyelvnek. 1945 után tehát a magyar kisebbség nyelvért, iskolákért korábban folytatott küzdelme a régi értelemben feleslegessé vált, az ezzel kapcsolatos új feladatok azonban még nem fogalmazódtak meg. Az egypártrendszer jellegéből fakadóan külön kisebbségi politikai követeléseik nem lehettek, az állam adományként, kérés nélkül biztosította a magyarok különféle politikai fórumokon, képviselő testületekben való képviseletét, beleértve, mint láttuk, a szövetségi parlamentet is. Mint ismeretes, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság már kezdettől fogva olyan államszocialista rendszerként épült ki, mint amilyenné kicsit később minden szovjet érdekszférába tartozó kelet-közép-európai állam, köztük Magyarország is vált. Az új hatalmi elit tagjai személyükben magántulajdon nélküli réteget alkottak, társadalmi rangjuk, presztízsük anyagi jólétük az állam szolgálatától függött. Ily módon a tulajdonviszonyokban beállott radikális változások egyelőre nem öltötték a délszláv nemzetek közötti nemzeti ellentétek formáját, pontosabban ezek rejtve maradtak, és ideológiai, osztályszempontú spanyolfalat lehetett vonni a magyar kisebbséget ért kisajátítások elé is. A jugoszláv kisajátítások, államosítások sajátosságaként kell rámutassunk annale radikalizmusára, gyorsaságára, amely már jóval a háború befejezése előtt a partizánok által elfoglalt területeken megkezdődött. A magánvállalatok, bankok, földbirtokok legnagyobb részét aktív vagy passzív kollaborálás miatt, sokszor pusztán azért, mert a német megszállás, vagy éppen a magyar éra idején termeltek, gazdálkodtak, ily módon sajátították ki. 1945-re állami kézbe került a jugoszláviai- magánvállalatok és pénzintézetek 80%-a. Az elkobzást vagy zár alá helyezést minden esetben a vállalati vezetők elítélése kísérte. A falvakban még a csapszékek jó részét is államosították, a kis szatócsüzletektől pedig, ha véletlenül megmaradtak magánkézben, megvonták a közellátási juttatást.124 Még a volt szenátor Várady Imrét is feltételes börtönbünvita idején azokat a zömmel kommunistákat nevezték, akiket valamilyen oknál fogva szovjetbarátnak minősítettek. A fogalom egyenlő volt a hazaárulással, az ötödik hadoszloppal és legtöbbször ártatlanul sütötték rá az emberekre ezt a bélyeget, amely igen súlyos egzisztenciális, politikai következményekkel járt. Internálták és súlyos börtönbüntetésre ítélték őket, sokan közülük átszöktek a szovjetbarát szomszédos országokba, vagy a Szovjetunióba. 1948 és 1963(!) között hivatalos adatok szerint 55 ezer embert ítéltek el kominformizmus vádjával, akik 40%-a régi partizán volt. A magyar kisebbség 244 tagját ítélték súlyos börtönbüntetésre, köztük egy parlamenti képviselőt is. A. Sajti Enikő: Tito. 289. Átfogóan lásd Dragan Markovié: Istina о Golom Otoku. Narodna Knjiga, Beograd, 1987. 122 Jó pár évvel később, 1959 őszén került sor az újvidéki egyetemen magyar nyelv és irodalom tanszék, 1969-ben pedig egy kutatóműhely, a Hungarológiai Intézet felállítására. 123 Idézi Dr. Hock Rezső: Adalékok Vajdaság többnyelvűségének történetéhez. In.: Anyanyelv -„államnyelv". Szerkesztette Dr. Rehák László: Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1976. 89. 124 MOL XIX-J-l-j-Jugoszlávia-16/b.-75/pol.res-1947.25.d.
