Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1082 A. SAJTI ENIKŐ ki, tehát már azután, hogy Jugoszláviából április 10-én megkezdték a fegyverszüneti szerződés értelmében immár legálisan is kitoloncolhatok határon történő átdobását.5 4 Bóné feladatát a visszatérő magyaroknak a „felvevő területre" való irányításában és elhelyezésében jelölte meg. Erdei felvevő területként Baranya, Tolna és Somogy megyéket jelölte meg - a kitoloncoltak gyűjtőhelyévé pedig Bátaszéket, azaz a kitelepített németek körzeteit. A kitoloncolások súlyosan érintették a déli határ mentén fekvő Szeged városát. 1945. április 12-én a város polgármesterhelyettese jelezte a miniszterelnöknek, hogy Szegeden kiütéses tífuszjárvány van, a megbetegedettek száma megközelíti a háromezret, és már százezer menekült zsúfolódott össze a városban. Ezért kérte, tegyenek lépéseket a jugoszláv kormánynál, hogy a kiutasítottakat Baja felé irányítsák. Már csak azért is, kérte a polgármesterhelyettes, mert a városban nincs vagon a továbbszállításukra.5 5 A város a Szegeden állomásozó jugoszláv parancsnokságnál is igyekezett eljárni. Ennek ellenére pár nap múlva 724 kiutasított család, 1.901 fő érkezett Szegedre, akik közül az eredetileg nem szegedieket továbbküldték a menekültekkel egyébként is telezsúfolt Dunántúlra, 296 család (686 fő) ellátásáról pedig a város és a Népgondozó Hivatal gondoskodott. Csanád vármegye székhelye, Makó is hasonló gondokkal küzdött.5 6 A kiutasítottakat szinte egy szál ruhában, teljes vagyonuk hátrahagyásával dobták át a határon. így írta le egyéni tragédiáját Gáspár József, korábban a perlaki (Muraköz) járási hivatalba beosztott tisztviselő: „A partizán hatóságok 1945. április 16-én de. 10 órakor felhívtak, hogy családommal együtt azonnal jelenjek meg a partizán parancsnokságon, de előbb a legszükségesebb holmimat csomagoljam össze. A csomagolás megtörténte után az ott jelenlévő partizán lakásomat összecsomagolt ruhaneműimmel együtt bezárta és a parancsokságon előttem kijelentették, hogy a lakásba többet már nem engednek vissza, hanem a határon családommal együtt túltesznek. Feleségemmel és 2 kis gyermekemmel együtt csak a rajtunk lévő ruhával együtt jöttünk át a határon. A fizetésemből nálam lévő pénzt, értéktárgyakat a partizánok tőlem elvették, úgyhogy most egyik barátomnál kegyelemkenyéren élek."5 7 Rakovszky Endre pénzügyőr a muraközi kitoloncolások kapcsán ezt írta a miniszterelnökhöz 1945. május 7-én intézett levelében: „Magam is szomorú tapasztalatokat szereztem, mint a Muraközben rekedt menekült - ugyanis nem akartam Németországba menni és a Muraközben leszálltam a vonatról s meghúzódtam pár napig, míg az oroszok odaérnek. Felsőkirályfalván oroszok leigazoltak és lefegyvereztek, azután Csáktornyára kísértettek, ott tíz napig a partizánok fogságában voltam és kényszermunkát végeztem [...], kb. 1200-unkat gyalog kísértettek a magyar határig Letenyére, onnan pedig Nagykanizsára."58 A Zala megyei főispán jelentése szerint mintegy 15 ezer muraközi és murántúli magyart internáltak a jugoszlávok, sokukat Boszniába telepítettek át.5 9 54 MOL XIX-A-l-j-XXIII-914-1945.21.d. A menekültek, kiutasítottak, szlovákiai magyarok letelepítésére lásd: Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. Kecskemét, 1993. 55 MOL XIX-A-l-j-XXIII-914-1945.21.d. 56 Uo. 914 (alapszám)-1646-1945.21.d.; MOL XIX-A-l-n-"Z"3513-1946.7.d. 57 MOL XIX-A-l-j-XXIII-2517-1945.22.d. 58 MOL XK-J-l-j-jugoszláv-29/h-30406-1945.38.d. 59 Uo.
