Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1073 Ez egyúttal azt jelentette, hogy igen széles, alapos, sokoldalú információk alapján formálhatták a két háború között a mindenkori magyar kormányok ezzel kapcsolatos politikájukat.3 0 1945 után, a koalíciós időkben a kérdés egyrészt pártpolitikai csatározások színtere lett, amely a kommunista befolyás alatt álló belügyminisztérium és a miniszterelnökség közötti rivalizálásban, hatásköri vitákban is kifejezésre jutott. Azzal párhuzamosan, ahogyan a határon túli magyarok ügye kormányzati szinten elvesztette jelentőségét, úgy jelentéktelenedett el a kisebbségi osztály is, és váltak előkészítő, elemző anyagai egyre laposabbakká. Pásint Ödön, az osztály vezetője keserűen jegyzi meg a párizsi békeszerződést követő leépítések időszakában, 1946. júliusában egyik Nagy Ferenc miniszterelnök számára készített feljegyzésében: az osztály legjobb szakembereinek elvesztése és a leépítések következtében nem tud eleget tenni feladatának, pedig „a szomszéd államokban élő magyarság helyzetének az elmúlt időkhöz képest lényeges rosszabbra fordulása egyfelől, másfelől a nemzetiségi jogvédelem ez idő szerinti teljes hiánya, de esetleges várható beiktatása a békeszerződésekbe is, igen súlyos és sürgős feladatokat jelentenek, amelyeknek elmulasztása vagy elégtelen ellátása több mint három millió magyar ember életére, existenciájára a legsúlyosabb és esetleg jóvátehetetlen kihatással lehet."3 1 Az ügyosztály eddigi, miniszterelnökhöz kötődő centrális jogköre szétforgácsolódott az egyes minisztériumok között, szinte minden minisztérium felállította saját kisebbségi ügyosztályát, végül 1947-ben az osztályt megszüntették. Amikor Magyarország 1945. január 20-án aláírta Moszkvában a fegyverszüneti megállapodást, és formailag is kezdetét vette az 1945 utáni magyar állam története, az ország a szomszédaival együtt a szovjet érdekszférába került. Emiatt az ország szuverenitása, történelme során egyébként nem először, erősen korlátozott volt. Helyzete azonban annyiban nem változott, hogy a nyelvi, etnikai határai és a politikai határai között 1945 után éppen olyan diszharmónia uralkodott, mint Trianon után. Már a fegyverszüneti szerződés is előírta, hogy Magyarország visszavonja csapatait az 1938 előtti határokra, és érvényét veszti minden 1938 és 1941 között visszacsatolt területre vonatkozó magyar törvény és rendelet. A revízió kudarcának megítélése azonban alapvetően más volt, mint a két világháború között. A Kisgazdapárt reménykedett a nyelvi és politikai határok méltányos közelítésében, amit a határtól távol eső magyar csoportok esetében autonómiák egészítettek volna ki. A kommunisták és szociáldemokraták elvetették a nyelvi, etnikai revízió bármilyen formáját, de nem tulajdonítottak jelentőséget még a kollektív jogokra épülő kisebbségvédelemnek sem - a magyarság problémáját, mintegy természetes automatizmust feltételezve, a (népi) demokrácia kérdésének tartották. (Erdély kérdésében módosítottak álláspontjukon). A politikai pártok között a békeelőkészítés során kemény vitákra került sor, elsősorban a magyarszlovák határ kérdésében, de már kezdettől fogva egyetértettek abban, hogy felesleges és értelmetlen bármiféle területi követeléssel fellépni Jugoszláviával szemben. Még mielőtt ebben az 1946. március 6-ai pártközi értekezleten megállapodásra jutottak volna a miniszterelnökség nemzetiségi osztályán, amely, mint már jelez-30 Bárdi Nándor. A Keleti Akció. Regio. Kisebbségi Szemle, 1995. 3. sz. 89-134. A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok politikai szervezkedésének lehetőségei és korlátai. (1918-1941) Regio. Kisebbségi Szemle. 1997. 2. sz. 3-30. 31 MOL XIX-A-l-n „Z"-2748-1946. 5. d.
