Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 105 a kormánnyal, az óvatos előrehaladás messze a kor követelményei mögött maradt, s nem hatott igazán riasztóan a bécsi kormányra. Mindez azonban a végkicsengésre utal. A baloldal Nyilatkozata, amelyet Gabriella Proft ismertetett, mégis nagyobb visszhangot keltett. A már említett körülményen túl, hogy leszögezték, nem kívánják a pártszakadást, ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy ők a német „függetlenekkel", az olasz szocialistákkal, az angol ILP-vel és a BSP-vel értenek egyet, s a zimmerwaldi mozgalommal rokonszenveznek. A II. Internacionálé stuttgarti és koppenhágai kongresszusaira hivatkozva sürgették, hogy a párt tömegtüntetéseket megszervezve gyakoroljon nyomást a kormányokra. Tiltakozott a miniszterializmus ellen, s megbélyegezte a Stürgkh kormányzat antidemokratizmusát, antiparlamentarizmusát. A Nyilatkozat számos pontjának megfogalmazása oly általános volt, hogy azt a pártvezetőség is elfogadhatta. Végül, miként Skaret és a pártvezetőség, az ellenzék szintén reflektált a nacionalista tendenciákra. Ezeket elmarasztalta, legyen az a Pernerstorfer-Leuthner képviselte nagynémet, a Renner-féle „szociál-patriota", a cseh, a lengyel nacionalizmus.143 A baloldali bírálat, s Adler idézett válasza után a baloldallal polemizált Renner és Seitz is. Renner azt taglalta, hogy mennyire veszélyes útra tévednének, ha a reformizmus ellen nyitnának frontot, s leegyszerűsítenék az osztályharcot, akkor, amikor az államhatalom megszerzésére kell erőfeszítéseket tenni - minden lehetőséget megragadva. Az államhatalom megragadását azonban Renner éppenséggel nem forradalmi úton kereste, hanem különféle állami gazdasági, törvényhatósági testületekbe való behatolás révén - fokozatosan.144 Míg Renner így az elvi kérdésekre reflektált, s ha nem is hangban, de lényegileg élesebben támadta a baloldalt, mint V Adler, Seitz inkább a taktikai kérdésekre, s a nacionalizmus-internacionalizmus vitájára reagált. A baloldaliak elhatárolódását taktikailag hibásnak minősítette, mert az ugyan bizonyos, hogy minden országban kialakult a „rajongóknak" ilyen kisebb-nagyobb csoportja, de ezeknek még nincs ettől a munkásmozgalom tömegeire nagyobb befolyásuk. Tiltakozott a nemzetközi és a nemzeti érdekek szembeállítása ellen - s mindezek alapján a régi megoldást kínálta a küldötteknek: tömörüljenek a pártvezetőség körül, őrizzék meg a pártegységet, mert csak így érhetnek el eredményt, nem pedig úgy, ha az országokon belül és nemzetközileg szétaprózzák a szocialista erőket.145 Seitz Adlerhez hasonlóan ügyes taktikával védte a pártvezetőség „egységesítő" irányzatát, miközben egyszerűen nem érintette az olyan pontokat, hogy e 143 Protokoll ... 101-105. V ö. Népszava, 1917. október 21. 144 Protokoll... 113-117. Proft ehelyütt a két osztrák nacionalista irányzattal szemben az önálló internacionalista irányzatot kívánta szembeállítani. Ugyanitt megemlítette, hogy a cseheknél szintén észlelhető egyfelől a Modracek féle „nemzetiszocialista" és a Smeral képviselte „szociálpatrióta" irányzat. A „baloldal" szerint Renner és Smeral ilyen alapon szót is érthetne egymással. Az internacionalista felfogást a csehek körében a baloldaliak a centralistáknál vélték felfedezni. Az osztrák baloldaliak vétkesen leegyszerűsítették a cseh munkásmozgalom helyzetét. Mindezek után a „baloldal" leszögezte, hogy a párt egységét csakis internacionalista talajon őrizhetik meg. A „baloldal", ha az osztrák kormánytörekvésekkel szembeszegülve is, de még szintén a birodalmi, összszövetségi keretek fenntarthatóságából indult ki. (Protokoll... i. m. 113-117) A baloldaliak nyilatkozatát a Népszava 1917. október 21., 23-i száma ismertette. 145 Protokoll ... 119-123. V ö. Népszava, 1917. október 23.
