Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1012 SIPOS JÓZSEF a nép évszázados függetlenségi harcaival szemben most is vannak olyan pártok, — mondotta, — amelyek az országban a Habsburg-uralmat akarják visszaállítani. Andrássyékkal szemben elérkezett annak az ideje, hogy a nép is a sarkára álljon. „Tudom, hogy a kisantant azon a napon megszállott volna bennünket, amikor a király elfoglalja a trónt." Újra figyelmeztette a kormányt, hogy tartsa kezében a fegyveres erőt. A választások fogják eldönteni, hogy „szabad lesz-e a nemzet, vagy visszasüllyed abba az igába, amelyet négyszáz esztendőn át nyögött." E Habsburg-ellenes politika Nagyatádi Szabó függetlenségi és 48-as eszmevilágából és Kossuth iránti tiszteletéből táplálkozott. De abból a tapasztalatából is, hogy elsősorban a legitimista arisztokraták és a katolikus klérus voltaic a leghatalmasabb ellenfelei a földreformnak. A parasztpolitikust ez döntően befolyásolta, amikor a Habsburg restaurációt hirdető karlista politikai erőkkel szembefordult és közeledett Bethlenhez, akiben most már a restauráció ellenfelét látta. A parasztdiktatúra vádját nevetségesnek mondta, mert a nemzetgyűlésben lévő „kettőszázegynehány képviselő közül csak 28 tényleges kisgazda van. Mi nem osztálypolitikát folytatunk, — mondotta, — de tömöríteni akarunk minden osztályt az ország függetlenségének megszerzése érdekében." A nagygyűlés utáni banketten Nagyatádi Szabó annale szükségességéről beszélt, hogy a „dolgozó intelligenciával kell egyesülnie a földműves népnek és a kispolgárságnak. Velünk össze kell fogni mindenkinek osztály, felekezet és foglalkozásra való tekintet nélkül, mért mi nem önző célokért, hanem a nemzet érdekéért küzdünk."85 A dolgozó értelmiséggel és a kispolgársággal osztály, felekezet és foglalkozásra való tekintet nélküli összefogás Nagyatádi Szabó régi ideája volt. Tehát még most sem az uralkodó osztályokkal, a földbirtokosokkal és a dzsentri-hivatalnoki és katonatiszti rétegekkel, hanem lényegében a modern polgári rétegekkel való összefogást hirdette. Hogy gondolta ezt? Megegyezni Bethlennel és a disszidenselckel, beengedni őket a pártjába és vidéken úgy is a „dolgozó intelligencia" és a kispolgárság lesz a párthoz csatlakozó többség? Velük pedig majd kordában lehet tartani az uralkodó osztályokat és az úri középrétegeket? Eléggé törékeny és kétesélyes koncepció! De még mindig többet ígérő, mint pártja liberális agrárdemokrata szárnyával — körülbelül 40-45 képviselővel — ellenzékbe menni. Nagyatádi Szabó felmérte, hogy pártja újkonzervatív agrárius szárnya már nélküle is egyesülne Bethlennel és a disszidensekkel, a KNEP ún. mérsékelt szárnyával, az Ernszt-Huszár-Vass-csoporttal és az uralkodó osztályok nemzetgyűlésen kívüli politikai elitjével. E konzervatív kormányzati erő és a végrehajtó apparátus, már félelmetes ellenfele lett volna az ő demokratikus parasztpártjának. Képviselőinek minden választókerületben meg kellett volna küzdenie a karlistákkal, a kormányzópárttal és a szociáldemokratákkal is. Nagyatádi Szabó és tanácsadói úgy gondolhatták: ezt a kilátástalan küzdelmet nem vállalhatják. Ezért inkább további kompromiszszumokat kötött Bethlennel. 85 A Kisgazda, 1922. I. 22. 1. és rövidítve a Világ, 1922. I. 17. 2. „Valamikor a régi függetlenségi éra alatt voltam itt" - kezdte beszédét. „Azóta az idő nagyot fordult. Akik akkor megmosolyogtak, most azt mondják, hogy ez az alap, amelyre a nemzet életét fel lehet építeni. (Ezzel Bethlen 5-én elmondott beszédére célzott.) Ez a nép volt az, amely századokon keresztül a legnagyobb erőt adta a függetlenségi harcoknak. Ezek a harcok ma ismét feléledtek, mert még mindig vannak pártok a csonka országban, amelyek a Habsburg-uralmat akarják visszaállítani."
