Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 999 Bethlen Jurista Klubban elmondott beszéde és az újkonzervatív agráriusok akciója következtében az a hír terjedt el, hogy a Kisgazdapárt most már — feledve a Nagyatádi Szabót második Bethlen kormány alakításánál ért mellőztetést — lelkesen csatlakozna egy ilyen új alakuláshoz. Nagyatádi Szabó hívei, különösen a párt balszélén elhelyezkedő liberális csoport tagjai azonban 3-án este még cáfolták, hogy az egységes pártról alkotott véleményük megváltozott volna. Hangoztatták: a pártot senki, még Bethlen kedvéért „sem oszlatják fol." Ok tehát még Bethlen korábbi, novemberi koncepcióját utasították el. Nagyatádi Szabó január 3-án megérkezett Budapestre. Másnap már olyan hírek terjedtek el a sajtóban, hogy 3-án kibékült Bethlennel és olyan szoros fegyverbarátságot hajlandó kötni vele, amely alapján az egységes párt megalakulása esetén a miniszterelnök számára a „nagyatádisták, a kis- és középparaszti szárny feltétlen támogatása biztosítva volna." Nagyatádi Szabó hívei azonban 3-án este minderről még nem tudtak, „sőt, éppen ők kételkedtek az egységes párt létrejöttének lehetőségében."40 A liberális agrárdemokraták kormánnyal szembeni elégedetlenségét az is mutatja, hogy január 4-én Bodor Pál interpellációjában a különféle engedélyek kiadásának bürokratizmusát kifogásolta, majd a birtokos parasztságnak is kötelező vagyonváltság befizetési idejének meghosszabbítását követelte. 5-én pedig Czeglédy Endre a közmunkák széleskörű megindítását indítványozta a kormánynak.4 1 Mindezek hatására, 5-én a parlament folyosóján már olyan hírek terjedtek, hogy a liberális agrárdemokrata szárny „csizmás", vagyis paraszti képviselői Szijj Bálint, Nagy Pál és Sziráki Pál vezetésével a pártból való kilépésüket fontolgatják. Ezt azzal indokolták, hogy a „kormány kisgazdaellenes agrárpolitikát folytat, a foldbirtokreform végrehajtásával nem törődik" és olyan antidemokratikus törekvéseket árul el, amelyek ellenkeznek az ő demokratikus felfogásukkal. Ezért az indemnitási törvényjavaslatot — mely a kormány 6 hónapi költségvetését kívánta biztosítani — sem fogják megszavazni.4 2 Ebben a helyzetben attól lehetett tartani, hogy e paraszti képviselők hangulata a párt liberális agrárdemokrata szárnya többségére is átterjed.4 3 A párton belüli ellenzéki hangulatot erősítette Rakovszkyék szabadlábra helyezése, és a KNEP 4-i értekezletén történtek: különösen Andrássy IV Károly melletti kiállása, amelyet a párt szabad királyválasztó többsége karlista demonstrációnak tekintett. Ehhez járult még, hogy 5-én a nemzetgyűlésben a karlisták rendkívül harciasak voltak. A Szijj-csoport kilépési szándéka a párt paraszti jellegét is veszélyeztette. Az elégedetlenkedő 12 képviselő ugyanis — írta a Népszava — éppen a valódi parasztok sorából került ki és így az a „veszedelem fenyegette a pártot, hogy végül egyetlen kisgazda tagja sem marad."4 4 E csoport ellenzékbe vonulása a liberális agrárdemokrata szárny, de főleg Nagyatádi Szabó párton belüli pozíciójának további meggyengülését jelentette volna. A párton belül volt olyan vélemény is, 40 Népszava, 1922. I. 4. Népszava, 1922. I. 5. 1-2. 41 Nemzetgyűlési Napló 1920-1922. XIV k. 1922. I. 4. 346-347. és 1922. I. 5. 353-356. 42 Világ, 1922. I. 5. 1. 43 Virradat, 1922. I. 8. 1. 44 Népszava, 1922. I. 6. 3-4.
