Századok – 2002
Történeti irodalom - Spiliotis Suzanne-Sophia: Transterritorialität und Nationale Abgrenzung (Ism.: Kurunczi Jenő) IV/979
979 TÖRTÉNETI IRODALOM Suzanne-Sophia Spiliotis TRANSTERRITORIALITÄT UND NATIONALE ABGRENZUNG Konstitutionsprozesse der griechischen Gesellschaft und Ansätze ihrer faschistoiden Transformation, 1922/24-1941 Südosteuropäische Arbeiten; 102. München, 1998. R. Oldenburg Verlag, 379 o. TERÜLETEN KÍVÜLISÉG ÉS NEMZETI ELHATÁROLÓDOTTSÁG A görög társadalom konstitúciós folyamatai és fasisztoid átalakításának kezdetei, 1922/24-1941 A szerző bevezetőjében rámutat, a transzterritorialitás jelentőségére a társadalmi reprodukciós folyamatokban és az állam autonóm hatalma alakulásában. 1922/23-ra „két görög világ" alakult ki: az elmaradott hazai agrárcentrum és a gazdag kereskedelmi kapitalista diaszpóra. K. Tsoukalas műveiben hangsúlyozta ezek kapcsolatait. A 20. sz. elején — főleg az USA-ba történő kivándorlással — a görög világ internacionalizálódott és a külső tényezők még a nemzetállam kialakulása után is hatottak. Spiliotis új megközelítésben elemzi a társadalmi átalakulás és az államhatárokon kívüli lét kapcsolatát, a migráció hatását, a nemzetállami, a nemzetközi és a szociális evolúció összefüggéseit. Rámutat, hogy I. Metaxasz (1936. augusztus 4-i) rendszere nemzeti lehatároltságban próbálta meg újjászervezni „a náció, a sajátos görög élettér, a fasisztoid állam és a társadalom kapcsolatát" és mindezzel növelni a rezsim infrastrukturális hatalmát. Spiliotis kiemeli, hogy a rezsim struktúrája kutatásánál fontos a belső és a külső tényezők korrelációja, a görög elit külső orientációjú karrierútja feldolgozása, s végül „a területi kapacitás és a társadalmi újjáalakulás közötti összefüggések" elemzése. Noha a szerző szól a forrásokkal kapcsolatos nehézségekről, művébe először kerülnek be pl. a Külügyminisztérium Archívumának a tengerentúli diaszpóráról szóló aktái. Ugyanilyen fontosak Metaxasz, П. György király, a Nemzeti Ifjúsági Szervezet (EON), a Nemzeti Bank, a parlamenti jegyzőkönyvek, a Statisztikai Hivatal anyagai, a korabeli periodika és a monografikus és az időszaki kiadványokból merített tények. Spiliotis rendkívül gazdag szakirodalomra támaszkodott témája feldolgozásakor. Harminchét szövegközi táblázata szilárdan alapozza meg következtetéseit. Művében először a görög társadalom transzterritoriális elemzésével foglalkozik, amit Metaxasz diktatúrájának a címbeli témakörökkel kapcsolatos folyamatainak taglalása követ, végül külön fejezetet szentel a görög világot területileg és a társadalmi reprodukció szempontjából egyaránt kiszélesítő egyesült államokbeli görög diaszpórának. Spiliotis felfogásával a Görögország-kutatás az államon kívülre is áttevődik és a „két görög világ" közti kommunikációval bővül. A 20. század elején a görögség gyarapodása korrelált az állam területe növekedésével. Az 1930-as évek kezdetére a görögök ötöde (másfél millió) a nemzet-állami határokon kívülre került. Spiliotis felveti, célszerű-e két élettérről szólni, vagy egy, a határokon átívelő, strukturális, társadalmi reprodukciós mechanizmusról és azt elemezni. 1921 után az amerikai munkaerőpiacot az olcsó dél- és kelet-európai túlkínálat jellemezte. A két világháború közötti időszakban a görög migráció trendjei, a tengeren túlra való ki- és visszavándorlással, megfeleltek az akkori dél-európai jellemzőknek. Spiliotis szerint kérdéses, hogy Metaxasz diktatúrája idején a migráció és a átutalási index (rimessza) alakulása hozzájárult-e a politikai stabilitáshoz, avagy a világgazdasági válság hatásának tulajdoníható. Mindenesetre a migráció révén kiszélesült a határon túli tapasztalati térség, bizonyította, hogy leküzdhetők a társadalmi reprodukció nemzetállami keretei, gazdaságilag pedig állami és családstratégiaként is funkcionálhatott. Az állam azonban a tőkeátutalásokból devizahiányát csak „nagy áron" pótolta, ami a transzterriorialitás és a központ kapacitása közti kapcsolat bizonytalanságára utal. Politikailag a külső anyagi támogatás útját állta az állam autonóm hatalma kiépítésének. Mikrostrukturálisan a külhoni görögök átutalásai a hegyvidéki elmaradott parasztgazdaságokon segíthettek. A fő kérdés azonban az, milyen feltételek mellett európaizálódhatott Görögország. A görög politikai oligarchia tulajdonképpen javadalomként kezelte állásait. Emiatt is találtak a lakosság körében széles visszhangra 1910-ben a polgári reformeszmékkel fellépő miniszterelnök, E. Venizelos és Liberális Pártjának elképzelései. G. Dertilis és 1922-ben A. Toynbee egyaránt rámutattak a görög politikai elit érdekérvényesítő képességének hiányára. E. Repoulis 1912-ben a görög nemzeti összetartozás erősítésére szólított fel és utalt az állam és a társadalom strukturális
