Századok – 2002

Történeti irodalom - Schlag Gerald: Aus Trümmern Geboren… (Ism.: Tóth Imre) IV/975

977 TÖRTÉNETI IRODALOM tosan hiányzik belőle azonban egy hely-, illetve névmutató, mely a közel negyven fejezetben való tájékozódást, és a gyors információszerzést megkönnyíthetné. Apróbb kifogások még a szerkesztéssel kapcsolatban merülhetnek föl. A szerző számára láthatóan gondot jelentett, hogy a történet különböző szálait egybefonja, rendet teremtsen a sokszínűségben. Talán ennek tudható be az is, hogy a különböző tematikai egységek nem válnak el markánsan egymástól, a fejezetek „összefolynak", és változó egymásutánban követik egymást az osztrák, a magyar, a nyugatmagyarországi események. A könyv érdemi része (a tartományi elöljárók bevezetőit és a szerző előszavát követően) a 13. oldaltól kezdődik. Az első lényeges történeti kérdésekkel foglalkozó fejezet, 1918 őszének rövid felidézését követően, a későbbi burgenlandi térség előtörténetét tárgyalja. A szerző meggyőző alapossággal igyekszik bizonyítani, hogy a később Ausztriának ítélt terület már a magyar történelem korábbi szakaszaiban is külön utat járt, és gazdasági, politikai kapcsolatai révén már akkor a szomszédos nyugati területek felé gravitált. Schlag nem tartozik azokhoz az osztrák interpretátorokhoz, akik aggály nélkül használják a Burgenland elnevezést a térség korábbi történeti korszakaival kapcsolatban. Az az igyekezete azonban, hogy a vidéket egyfajta corpus separatumként bemutatva, történeti érveket szállítson Magyarországról történt leválasztásához, könnyen tetten érhető. (Osztrák szerzők zöme hajlamos megfeledkezni arról, hogy a 20. századot megelőzően a Burgenland-fogalom értelmezhetetlen és anakronisztikus. Használata ráadásul nem pusztán szemantikai problémákat vet fel. Nemcsak az elnevezés alkalmatlan a mai Burgenland területéhez kötődő korábbi történeti események helymegjelölésére, de a kategória történeti-földrajzi definícióként is értelmezhetetlen.) A látszólag felvezetésnek szánt fejezet („Vorgeschichte") lényegi része a kötetnek, hiszen a szerző Burgenland visszamenőleges osztrák legitimációját rejtette el e néhány bekezdésben. A „nyugat-magyarországi kérdést" viszavetítve idézi fel, amikor a középkori, illetve a későközépkori hódítások folyamatáról és eredményeiről szól. Ez előtörténetként helyénvaló is lenne, de bizonyító mozzanatként több, mint esetleges, ahistorikus. A dinasztikus ütközések, egyezkedések révén született középkori területi alkuk, territoriális változások korántsem váltak törvényszerűen a modern nemzetállamok területformáló tényezőjévé. Kiemelt szerepet kaptak ebben az összefüggésben azok a 15.-16. századi összecsapások, megállapodások, békék, birtokcserék, amelyek eredményeképp a későbbi Burgenland területe nagyrészt „osztrák igazgatás alá" került. Schlag, miután az olvasók előtt evidenciává emelte, hogy a térség mindig is önálló entitásként, esetleg az osztrák területek holdudvaraként funkcionált, rátér a 19. századi nacionalizmus kérdéskörének, és a Nyugat-Magyarországra vonatkozó elméleteknek az ismertetésére. Utal természetesen a soviniszta magyar nemzetiségi politikára, az 1848-as fejleményekre, a dualizmus nemzetiségi politikájára. A következő fejezetekben Schlag a saint-germain-i és a trianoni döntések körülményeit ismerteti. A kötet e részei rendkívül sokoldalú megközelítést tükröznek. A szerző a béketárgyalások menetrendje és a győztes hatalmak álláspontjai mellett tárgyalja a Vatikán, Prága, valamint német körök reflexióit, és a lengyel-orosz háború burgenlandi kihatásait is. Ez utóbbiak során újabb adalékokkal sikerült gazdagítania a folyamatról alkotott összképet. Egyszersmind némi hiányérzetet is kelthet az olvasóban az, hogy a kérdések minden aspektusát nem járja körül. (A német kontextus tárgyalásakor szinte csupán a magyarországi német kisebbség szempontjából vizsgálja a kérdést, nem téve említést a német szélsőjobboldal álláspontjáról, mely — legalábbis későbbi forrásokból igazolható módon — ellenezte Burgenland Ausztriához csatolását, mivel ez szerintük jelentősen gyengítette volna a friss antibolsevista kurzus magyarországi megszilárdulását.) A Vatikánról szóló „fejezet" — mely mindössze két bekezdésből áll — csupán kevés információt tartalmaz a Szentszék tényleges álláspontjáról és konfesszionális kérdésekről. Eddigi osztrák történeti munkáktól eltérően igyekszik a Burgenland létrejöttét előidéző mindhárom tényezőt — a német-osztrák Anschluss elkerülését, a cseh-délszláv korridortervek elutasítását, és a bolsevizmus térhódításának megakadályozását — számba venni. Igaz, a nagyobb hangsúlyt ez utóbbinak szenteli. Az Anschluss-tilalom — mint a burgenlandi kérdés döntő motívuma — nem kap nagyobb nyomatékot a munkában, annak ellenére, hogy az osztrák csatlakozási-mozgalom kapcsán még egyszer kitér a kérdésre. Ennek apropóját az adja, hogy 1921. áprilisában Tirolban, 90 százalékos részvételi arány mellett a lakosság 98 százaléka szavazott a német-osztrák egyesülésre. A francia reagálás nem késett soká. Április 24-én a a párizsi nemzetgyűlés indítványt fogadott el arról, hogy Nyugat-Magyarországot a trianoni szerződés életbelépését követően is csak akkor adják át Ausztriának, ha az megfelelő garanciát ad az Anschluss-tilalom betartására. A szerző ennek a tárgyalásakor elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként próbálta meg a magyar fél kihasználni a kialakult helyzetet. Elmulasztja azonban levonni a legfontosabb következtetést, vagyis az Anschluss ügye és a burgenlandi kérdés közötti primer összefügések kimutatását. Objektív