Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
Hámori Péter KÍSÉRLET A VISSZACSATOLT FELVIDÉKI TERÜLETEK TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS INTEGRÁLÁSÁRA A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) Előkészületek a felvidéki területek visszacsatolására A két világháború közti időszak közéletében Trianon revíziójának sürgetése azon „axiómák" sorába tartozott, — az 1918-19-es események elítélésével és az „országvesztés" okaként való feltüntetésével együtt, — melyek gyakoribb-ritkább megvallása nélkül legális politikai párt vagy mozgalom nem működhetett. Ugyanakkor 1938. nyaráig-őszéig fegyveres vagy békés határmódosításra reális esély nem kínálkozott, s ennek — ha nem is vállalták nyíltan — a magyar kormányok is tudatában voltak. Az 1938 őszi várható fejlemények — Csehszlovákia nyugati cserbenhagyása és a Harmadik Birodalom általi megcsonkítása — felfokozott reményeket keltett Magyarországon. Imrédy Béla miniszterelnök azonban pontosan, elődjeinél mindenesetre lényegesen pontosabban tisztában volt a szintén területszerzésre törő ország elmaradottabb gazdasági és szociális helyzetével.1 1938. szeptember 4-i kaposvári beszédében nagyszabású szociális-társadalmi átalakulás tervét vázolta föl.2 Ε beszéddel, helyszínének3 szerencsétlen — vagy nagyon is tudatos? — megválasztása következtében és azáltal, hogy a rendszer egész struktúrájának megváltoztatását is kilátásba helyezte, kesztyűt dobott a magyar politika meghatározó, konzervatív részének arcába.4 Mi késztette a miniszterelnököt erre a taktikusnak semmiképpen nem nevezhető lépésre? Személyi ambícióin, türelmetlenségén illetve a német és olasz 1 Kárász Artúr: Nyolcvan év alatt a föld körül. Budapest-Párizs, [1989?] 42. Kovrig Béla: Magyar társadalompolitika (1920-1945). Kis Magyar Könyvtár. New York, 1954. I. köt. 169-175. 2 A beszédet és visszhangját elemzi: Sípos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 58-60. Szövegét ld.: Imrédy Béla a vádlottak padján. Szerk.: Sipos Péter, Sipos András. Osiris, Budapest, 1999. 483-496. 3 Kaposvár és Somogy vármegye a magyar nagybirtok bevehetetlen fellegvárának számított, ahol a paraszti jómódot, a szociális átalakítás szükségtelenségét is hirdették (Nádujfalvy József: Somogy megye szociális és gazdasági helyzetképe. Kaposvár, 1939; Somogy vármegye alispánjának évnegyedes jelentése, 1938. harmadik negyedévéről. Kaposvár, 1938. 1-2; Somogy vármegye szociális viszonyai. Somogy Megyei Levéltár (SML), Somogy vm. alispánjának közig, iratai, IV 405. b. 1991/1940.) 4 Megjegyzendő, hogy a kaposvári beszédre és Imrédy szociális reformtörekvéseire nemcsak a konzervatívok reagáltak elutasítóan, de a baloldal egyes tényezői is. Peyer Károly 1938. november 27-én az ΟΤΙ közgyűlésén egyenesen úgy fogalmazott, hogy „olyan szociálpolitikára van szükség, mely állandóságot tud teremteni, vagyis nem dillettantizmusból születik." (ΟΤΙ Közgyűlések jegyzőkönyvei, MOL Ρ 1240, 3. es. 36.)
