Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
KARÁSZI SÁNDOR BÁN ÉS UTÓDAI 393 épp oly békétlen, a környékbeli birtokosokkal perben-haragban álló emberek lehettek, mint amilyen apjuk is volt. Csakhogy időközben alapvető változások következtek be az ország politikai viszonyaiban. I. Károly az 1310-es évek második felében sikeres erőfeszítéseket tett az oligarchák uralmának megtörése érdekében, s ennek során 1317-ben felszámolta a Borsák tiszántúli hatalmát is.70 Míg apjuk számára dominusa, Borsa Beke hatékony védelmet nyújthatott ellenfeleivel szemben, Miklós és László már nem reménykedhetett hasonló helyi hatalmasság pártfogásában. Nem csodálható tehát, hogy a továbbiakban a Karásziak története jószerével az egymást követő pervesztések, s a nagyapa által felhalmozott birtokállomány ezek következményeként meginduló apadásának felsorolására szorítkozik. 1321-ben a fivérek kénytelenek elzálogosítani az apjuk által az egri püspöktől egykor csere révén szerzett71 Szabolcs megyei Esziárt Kállai Egyed fiainak, Ivánnak és Simonnak.7 2 Az ügylet hátteréről egy ugyanaznap kiállított oklevél tájékoztat, mely szerint Miklós, mivel különböző vétségei miatt át kellett adnia Dózsa erdélyi vajdának a Szabolcs megyei Tímár nevű birtokot — melyet apja ugyanazon csere során kapott annak idején az egri püspöktől —, valamint Esziárt is kénytelen volt az említett zálogba bocsátani, fivére, László kárának enyhítésére átengedi neki a Szatmár megyei Szentmárton és Vasvári birtokokban bírt részeit.7 3 (Az itt említett szatmári birtokokat még nagyapjuk, Sándor szörényi bán kapta 1268-ban István ifjabb királytól.)7 4 Esziárt nem sikerült kiváltani a zálogból, így aztán a Karásziak még ugyanazon évben eladták a birtokot a Kállaiaknak.75 Aligha véletlen, hogy nem volt pénzük a zálogösszeg visszafizetésére, hiszen egy 1324. évi oklevélből arról értesülhetünk, hogy Miklós és László egy újabb pert veszítettek el, ezúttal Fülöp nádor előtt, s a per során felhalmozódott 70 márkányi bírságot Magyar Pál gimesi várnagy fizette ki helyettük, akinek viszonzásként átengedték a Szatmár megyei Szalka birtokukat.76 Az egyezség körül azonban valami hiba lehetett, mert a következő évben Magyar Pál és Sándor fia László pereskedtek egymással részint az említett Szalka, részint pedig az ügyletben eddig nem szereplő szabolcsi Tas birtokok miatt,7 7 végül azonban a felek kiegyeztek egymással, s a Karásziak mind Szálkát, mind Tast átengedték Magyar Pálnak.78 Tas esetében vélhetően a szomszédság miatt keletkezett nézeteltérés a Karásziak és Magyar Pál között, hiszen 1324-ben Magyar Pál — több más szabolcsi birtok mellett — Tas egy részét is adományba kapta I. Károlytól,7 9 miközben Tas más 70 Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122. (1988). 116-118. 71 Vö. 1276: HO VIII. 185-186. 72 1 321: DL 62 167., vö. még 1325: A nagykállói Kállay-család levéltára (Az oklevelek és egyéb iratok kivonatai) I—II. Bp. 1943. (a továbbiakban: Kállay) I. 242/a. sz. 73 1321: DL 62 166. 74 1268: ÁÚO VIII. 196-200. 75 1321: DL 62 167. és 62 168. 76 1324: DL 70 611. és 98 525., vö. még: 1325: DL 70 611. és 98 525. - Szalka birtoklástörténetére 1. Németh P.: Mátészalka története 1367-ig. In: Mátészalka története. Szerk. Újváry Zoltán. Debrecen 1992. 85-100. (különösen: 90-95.). 77 1325: AO II. 221-222. 78 1325: DL 2325. és DF 278 740. 79 1324: Zichy I. 263-267.
