Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: Egy életrajz buktatói. Rákóczi Ferenc Lipót nehéz gyermekkora (1676-1690) IV/955
RÁKÓCZI FERENC LIPÓT NEHÉZ GYERMEKKORA 1676-1690 9 57 södött, hozzászokott a tábori élet viszontagságaihoz. Az 1683-as hadjárat azonban a törökök vereségével végződött Bécs alatt. A halványuló félholddal halványodni kezdett Thököly szerencse csillaga is. Érzik ezt már Munkács város lakói is: az egyszerű emberek, a Rákóczi-ház hívei gyors összeomlástól tartanak („... már alá jő a Német, s elborít bennünket;... nem szánom Asszonyunkat, hanem a két gyermekét; egyéb aránt ha Asszonyunk kézben akad, talán a bőribűl dobot csinálnak" - híreszteli Szokolovics Demeterné). A lengyel hadsereg és a szatmári német helyőrség parancsnokától szeretnének védlevelet kérni. Kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a végzet elhárítására. Le akarják fegyverezni a várőrséget, kiszabadítani a rabokat — Herberstein császári főkapitányt és gróf Koháry Istvánt —, s feladni a németeknek Munkácsot! Úgy tervezik, a városban „lármát" csapnak, s a zűrzavart kihasználva jutnak be a várba... Az embereket nem csak a saját sorsuk foglalkoztatja. A beszélgetések, tervezgetések közben gyakran emlegetik Zrínyi Ilonát és a Rákóczi-gyermekeket; az anyáról elítélően szólnak — őt teszik felelőssé a kialakult helyzetért —, szánalmuk, együttérzésük a kis úré és a kis asszonyé: Ujlaky István szerint „elrontá a Fejedelem Asszony a két gyereket; Kóródi Uram arra mondá: átkozott anya az olyan; ezt is mondá Kóródi Uram: örömest hazajönne most a két gyermek, eö Nagyságok is hazaküldenék, de a török nem engedi." Ignéczy Márton attól tart: „ha az Kis Urat, s Kis Asszonyt elfoghatják, a Kis Urat baráttá, a Kis Asszonyt apácává teszik, hogy a Rákóczi famíliának semmije ne lehessen!" Friedrich, az egyik várbeli pattantyús sajátosan értelmezi hűségesküjét: „megeskütöttek ugyan engemet Munkács vára hűségére, de én csak a Kis Ur és Kis Asszony eö Nagyságok részekre tartom meg hűtőmet, másképpen a Római császár hűségére vagyok." „Mondá Üveges Mihályné mostani Kegyelmes Asszonyunk felől: jobb lött volna veszteg ülni, mint azelőtt, nem járni alá s fel a táborozási alkalmatossággal! ' ' Ugyanez a véleménye Beniczky Miklós szentmiklósi udvarbírónak is: „Jobb volt volna ha Asszonyunk eö Nagysága itt helyben maradott volna a gyermekekkel, mintsem táborozni ment." Kóródi uram így sóhajtott fel egy alkalommal: „... csak a két gyermeket szánom, bárcsak azokat hatták volna itt!"6 4 A halványuló félholddal halványodni kezdett Thököly szerencse csillaga is. Horváth Mihály történész szép szavai szerint Zrínyi Ilona „mostoha sorsa úgy akarta, hogy minden előny, melyet a keresztény fegyverek a törökén nyertek, minden diadal, mely a haza egy-egy részét a félhold járma alól felszabadította, az ő személyes viszonyaira nézve mindannyi lépés volt az örvény felé, mely az egy 64 Hunyadi Péterné drasztikusan fogalmaz: "... a Fejedelem Asszony elbaszatá magát, elbaszá jószágát, mazurrá tevé gyermekeit." Szokolovics Demeter is Zrínyi Ilona házasságkötésében jelöli meg a bajok gyökerét: "Asszonyunknak nem kell vala férjhez menni, de viszketett a p. etc., s azért ment férjhez." (Az összeesküvés lelepleződött. Az 1683 végén Regécre érkező Thököly Imre vizsgálatot rendelt el. A bizottság 1683. december 24. és 1684. január 4. között összesen 125 tanút hallgatott ki, s megfogalmazta az egyes vádlottak elleni vádakat is.) MOL Filmtár, 6083. doboz: NRA fasc. 927. nro. 38., az idézett tanúvallomások: 8., 12., 15-16., 17-18., 39., 40., 41-42., 44., 45., 48-49. Vö. R. Várkonyi, 1989. 162-166.
