Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
898 BUZA JÁNOS fogadták el a török aranyforintot,5 9 azaz 5%-os diszázsióval, éppen úgy mint a német nyelvű források 1544. évi krajcárértékű számadásai nyomán fentebb láttuk. Szigetváron 1545 januárjában szintén 140 dénárban számították a magyar, illetve 133 dénárban a török dukátot, ugyanezen év szeptemberében azonban a török dukát kikövetkeztethető árfolyama már 138 dénár volt.6 0 A dénárban számított árfolyamok emelkedése a királyi Magyarország területén ugyanúgy kimutatható volt, mint ahogyan Ausztriában is felfelé kúsztak a krajcárban vett kurzusok. 1548-ban általában 150 dénárban járt a magyar aranyforint, de ugyanebben az évben előfordult, hogy egyes török tisztségviselők 160 dénárt adtak a magyar aranyforintért, azaz hajlandók voltak érte felpénzt fizetni.6 1 A királyi Magyarország területén nem okozott monetáris zavarokat a török dukátok beszivárgása. Az éremleletek nyomán valószínű, hogy az I. Lipót trónra lépéséig terjedő időben a magyar dukátok6 2 mellett az osztrák, a velencei és a török aranypénzek fordultak elő gyakrabban az erdélyi, a velencei és a török dukátokat pedig a magyar dukáttal azonos értékben fogadták el.6 3 A 16. században, noha a magyar országgyűlések az adók mellett a pénzverésről és a pénzforgalom szabályozásáról számos törvénycikket fogadtak el, nem tértek ki a török dukátokra, s így árfolyamuk megállapítására sem. A pénzértékviszonyokat érintő törvénycikkek túlnyomó többsége a magyar dénár jó minőségben történő veréséről és az osztrák örökös tartományokban kellő értékű elfogadtatásáról szólt.64 17. századi kitekintés nyomán elmondható, hogy a későbbiekben is csupán elvétve fordult elő a török dukátok visszautasítása.6 5 A 16-17. századi éremleletekben szintén találhatók török aranyak,6 6 amelyek egy részéről persze fel lehet tételezni, hogy a megszállók rejtették el őket, de ún. "pogány aranyakról" a török uralomtól mentes országrész forrásai is tudósítanak időnként, s szpórádikusan egyébként 59 Kumorovitz L. Bernát - M. Kállai Erzsébet·. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdyak számadásaiból. Szerk.: Belényesy Márta. Budapest, 1959-1960. I. 130., vö. Baraczka: op. cit. 241., 250. 60 Baraczka·. op. cit. 241. 61 Horváth. T. Α.: op. cit. 62 Idővel a soproni számadásokban is a magyar dukát megnevezés terjedt a magyar aranyforinttal szemben, vö.: Huszár·. Pénzforgalom... Sopronban, op. cit. 51-52. 63 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. (Corpus Nummorum Hungáriáé III/I.) Budapest, 1975. 39-40., 48., 160. 64 Huszár. Habsburg-házi... 16-16., 29-30, illetve: János Buza: „Ungerlein 1678" Die Verbannung des ungarischen Denars aus dem Geldumlauf der Reichsstadt Nürnberg. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 79 (1992) 154-155., ill. Buza János·. A magyar dénár kivitele Észak-Itáliába a 16. század közepén, in: A numizmatika és a társtudományok II. Szerk.: Krankovics Ilona. Debrecen 1996. 89-90. 65 Nagyváradon egy kölcsönügylet alkalmával 1660-ban kikötötték, hogy a visszafiezetendő készpénzben török dukátok és oroszlános tallérok ne legyenek „... ducati, in quibus ne sint ducati Turcici, neque Imperiales leonis effigia signati." Horváth Tibor Antal hagyatéka. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Kézirattár: Ms. 5263/3. A török dukát mellett említett oroszlános tallérok helyi forgalmára ld. János Buza: Der Kurs der Löwentaler in Ost-Mitteleuropa (mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen und Ungarn). Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 2 (1981) 335-357. 66 István Gedai: Turkish Coins in Hungary in the 16th. and 17th. centuries. 16 ve 17 Yüyillarda Macaristanda Türk Paralari. in: Türk Nümismatik Dernegiinin 20 kurulus yilinda Ibrahim Artuka Armagan. Istanbul, 1988. 102-119., 120-126.
