Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
REKATOLIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 885 4. Az ellenreformáció vége 4.1. A jogalkotás III. Károly trónra lépésének idején Magyarországon a lakosság tekintélyes részét még mindig a nem katolikusok tették ki, de Európában ekkorra már megváltozott a korszellem. A polgári egyenlőség és egyenjogúság kezdetben vallási alapú elméletei58 mellett a felvilágosodás eszmeisége a tolerancia szükségességét hirdette: Lessing Bölcs Nátánjának példabeszédében szereplő fiúk nem tudták eldönteni, hogy az apjuktól örökségként kapott gyűrűk közül melyik volt az igazi, az eredeti, mert mindegyikük a sajátját tartotta annak. A rekatolizáció folytatódott ugyan, de átgondoltabb eszközökkel, óvatosabb politikával. Az 1728. évi országgyűlésen a követi eskü kapcsán kirobbant heves vita59 után a vallási kérdések rendezése egyre inkább a végrehajtás kezébe került. Az 1731. március 21-én kibocsátott I. Carolina Resolutio megismételte az előző korszak protestánsokra nézve hátrányos rendelkezéseit, így további fél évszázadra érvényben tartotta a nyilvános vallásgyakorlásnak az artikuláris helyekre való korlátozását és a nem artikuláris helyen lakó protestánsok számára a katolikus pap illetékességét. A jobbágyokkal szembeni visszaélésekre jogalapot biztosító földesúri jog is megmaradt azzal a korlátozással, hogy vallási ügyekben csak a király tudtával történhetett intézkedés. A reformált egyházak választhattak szuperintendenseket, de azok számára és a kerületi határokra vonatkozóan a király előzetes jóváhagyását kellett kérniük. A lelkészek hitelvi szempontból a katolikus főesperesnek voltak alárendelve, aki vizitációi során mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a keresztségről helyes ismeretei vannak-e a protestáns lelkésznek.60 A resolutio eme rendelkezése minden bizonnyal arra irányult, hogy megakadályozza a hitvallásaikban a gyermekkeresztséghez ragaszkodó egyházak teológiájának az anabaptizmus irányába való elhajlását.6 1 A házassági perek a katolikus egyházi törvényszékek hatáskörébe tartoztak6 2 , melyekben vegyes házasság esetén a katolikus egyházjog, tisztán protestáns házasság esetén pedig a protestáns házassági jog alapján jártak el. Vegyes házasság megkötésére a katolikus pap jelenlétében kerülhetett csak sor. A katolikus ünnepek megtartására kötelezte a resolutio a reformált egyházak tagjait is, mint ahogy a céhek nem katolikus tagjainak is részt kellett venniük a körmeneteken. A vallási meggyőződést mélyen sértő rendelkezések közül leginkább hátrányosnak a hiva-58 Vö: Kónya Imre: Kálvinizmus és társadalomelmélet, Budapest, 1979, 333. és 388-392. 59 A protestáns követek ugyanis tiltakoztak a szenteket és Szűz Máriát is említő követi eskü letétele ellen, melyhez az országgyűlés katolikus többsége ragaszkodott. Az uralkodó a vitát rendeleti úton zárta le. Lásd: Karácsonyi János: uo.: 225. f,(l A kérdés horderejére a reformáció irányzatainak a fejlődése és azok egymáshoz való viszonya hívja fel leginkább a figyelmet. így míg Martin Luther 1521-ben a Máté evangéliumához írt egyik magyarázatában élesen elutasította a csecsemőkeresztséget, öt évvel később a „hívő csecsemő" fogalmát bevezetve visszatért ahhoz. Ulrich Zwingli hatására a zürichi városi tanács 1525 januárjában rendelettel tette kötelezővé az újszülöttek nyolc napon belül történő megkeresztelését. 61 Hudak Adalbert·. Die Kirche unserer Vater, Stuttgart, 1953, 44. 62 Lásd bővebben: Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története, Zalaegerszeg, 1996, 117.
