Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány működése (1848 március-április) I/3
4 URBÁN ALADÁR szükséges, hogy a rainisterium a legrövidebb idő alatt megalakuljon". Ezt követően Batthyány átment a követek táblájára, ahol magát a Moson megye követének megválasztatott Széchenyi István elnökölt. Megkérdezte a grófot, hogy vállalja-e a közlekedési minisztériumot. Annak igenlő válasza után Batthyány itt azonnal bejelentette miniszterjelöltjei névsorát. Ezt követően visszatért a felsőtáblára, s ott is közölte az általa jelölt nyolc miniszter nevét.1 Természetesen Batthyány nem hihette, hogy ez a bejelentés — amely egyáltalán nem jelentette a kormány megalakulását — a fővárost megnyugtatja. Erre a lépésre azért volt szükség, hogy olyan személyeket küldhessen le Pest-Budára, akiket mint a leendő minisztérium tagjait nevezett meg. Tekintélyüket azonban István nádor biztosíthatta. Nincs nyoma annak, hogy Batthyány gyors elhatározását megelőzően tárgyalt volna a nádorral. Ha nem tette, úgy a főherceg utólag hagyta jóvá a rendkívüli lépést, s az azt követő kérelmet: a miniszterelnök által a nyilvánosság előtt megnevezett személyekből ideiglenes bizottmányt nevezzen ki. A nádor azonnal, vagyis 23-án „a ministeri tárczákra előterjesztett" Klauzál Gábort és Szemere Bertalant mint az „ideiglenes rendőri országos bizottmány" tagjait kinevezte és „ideiglenesen minden intézkedési hatósággal" megbízta, amely „az egész országban és kapcsolt részeiben a rend fentartására megkívántatik".2 Batthyány kezdeményezésére ezzel olyan szerv jött létre, amely — mint látni fogjuk — sikerrel képviselte a leendő kormányt a Budán lévő központi kormányszervekkel való kapcsolatban. A nádor azzal, hogy egyetértett Batthyány kezdeményezésével, egyúttal hozzájárult egy olyan kislétszámú hivatal létrehozásához, amely — a várakozással ellentétben — lényegében zökkenő nélkül együtt tudott működni a fővárosi és a Pest megyei Rendre Ügyelő Választmánnyal. István főherceg nádor hozzájárulását Bécsben viszont nem nézték jó szemmel, hogy „álminisztereket" nevezett ki és azoknak széleskörű felhatalmazást adott. így március 24-én a Bécsbe érkezett nádort az uralkodó felszólította, hogy adjon magyarázatot a kinevezésekről, ha azok hozzájárulásával történtek, ha nem, intézkedjék, hogy a fejlemények „törvényes útra" terelődjenek.3 Az ily módon létrejött miniszteri bizottmánnyal, amely magát Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmánynak (MOIB) nevezte, az elmúlt fél évszázadban történetírásunk érdemben nem foglalkozott. Létezik egy 1924-ben publikált tanulmány, amely a Bizottmány fennmaradt iratanyaga alapján részletesen áttekintette azok tartalmát.4 Az 1848/49. évi minisztériumok levéltárának a centenárium ösztönzésére megkezdett rendezése során született ugyan rövid ismertetés a Bizottmány szerepéről és munkájáról, de a szerző — az Országos Levéltár főigaz -1 A részletekre ld. Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Magvető Kiadó, 1986. 82-84.. 145-156. A miniszteri névsort bejelentő nyilatkozat sajtőtudósítása: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai. (A továbbiakban: Batthyány iratai) S. a. r. Urbán Aladár. A. gumentum Kiadó, 1999. 158. 2 A nádori kinevező iratot ld. Batthyány iratai 159. 3 A király levelét ld. Batthyány iratai 168-169; a nádor erre adott válaszát: uo. 169-172. Ez utóbbi levelet a lemondott nádor iratai között 1848 decemberében megtalálták és a Honvédelmi Bizottmány közzétette. A levél korabeli és későbbi értékelésére ld. Urbán Aladár: István nádor 1848. március 24-i „igazoló jelentése". Historiográfiai áttekintés. In: Állam és társadalom Magyarországon 1848-49-ben. Szerk. Veliky János. Új Mandátum Kiadó. (Sajtó alatt.) 4 Meszlényi Antal: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány működése 1848. március 23-tól április 20-ig. Századok 1924. 714-757.
