Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
KÖZLEMÉNYEK Herger Csabáné A REKATOLIZÁCIÓ ESZKÖZTÁRA MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN1 Mottó: „A dogmatikus türelmetlenség és a polgári türelem megállhatnak egymás mellett, az elsőre az örök igazságnak, a másikra az új társadalomnak van szüksége."2 1. Az érdekközösség jegyében A 16. század végére Magyarországon döntő többségbe kerültek a protestánsok:3 1606-ban Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben nem volt több 300 katolikus papnál. A pálosok és a ferencesek kivételével szerzetesek híján hoszszú időre megszűntek a női és a férfi rendek is, a főpapi székek nagy része betöltetlenül állt, illetve Erdélyben 1542-től — egy rövid megszakítással — másfél évszázadig nem működött a katolikus püspökség4 . 1557 körül Magyarország teljes lakosságának kétharmada protestáns volt. A királyi Magyarország számos vidékén egy évszázaddal később mégis helyreállt már a római katolikus egyház hegemóniája, majd a törökök kiűzését követően a visszafoglalt területeken és Erdélyben is lejátszódott ez a folyamat. A rekatolizálás5 eszközeit nem csak az határozta meg, hogy maga a római egyház milyen lehetőségekkel rendelkezett, hanem az is, hogy a politikai színtéren milyen változások mentek végbe, azaz az államhatalom hogyan viszonyult e célkitűzéshez. A politikai uralom abszolutisztikus törekvésének egyik támaszát a római katolikus egyház képezte. A Habsburg házi uralkodók a személyes vallási elkötelezettségen túl politikai érdekeltségből is támogatták egyházukat a protestantizmus elleni küzdelemben Magyarországon épp úgy, mint a Német-római Birodalomban vagy Spanyolországban. A magas klérus közjogi pozíciója és a soraikból 1 A tanulmány az OTKA F 025433 sz. pályázat támogatásával készült. 2 Chonca Győző·. Eötvös és Montalembert barátsága (Adalék a magyar katholikusok autonómiájának kezdeteihez), Budapest, 1918, 181. 3 Scheller Károly. A magyarországi protestáns népesség demológiai sajátossága. In: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére, Miskolc, 1930, 329. oldal és Friedrich Gottas: Die Frage der Protestanten in Ungarn in der Ära des Neoabsolutismus, 1965, München, 2. 4 Az erdélyi fejlődéshez lásd: Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története, Budapest, 1935, Friedrich Teutsch: Die kirchlichen Verhältnissen Siebenbürgens, Halle, 1906, Bochkor Mihály: Az erdélyi katolikus autonómia, Kolozsvár, 1911 és Csorba Ferenc: Az erdélyi katolikusok autonómiájáról, Budapest, 1897. 5 Jelen tanulmány témája a római katolikus egyház azon eszközeinek bemutatása, melyek a protestánsok visszatérítésére irányultak. Ezért következetesen a rekatolizálás kifejezést használom, elkerülve azt a fogalom-meghatározási nehézséget, hogy ez ténylegesen ellenreformáció vagy pedig katolikus megújulás volt.
