Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61

LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 83 Az országgyűlés utolsó hónapjaira minden bizonnyal megcsömörlött az értelmetlennek tűnő vitatkozásoktól. Feltehetően úgy vélte, hogy miniszterelnöki működésének teljes kudarcát a sikerrel levezényelt választásokkal és egy hatékony országgyűlés megteremtésével kerülheti el. Ez egyrészt az ellenzék megtörését, illetve a kormánypárt mandátumainak a jelentős növelését jelentette, másrészt egy személyéhez hű, politikáját feltétlenül támogató és lehetőleg a Deák-párt többségét kitevő képviselői csoport megteremtésére törekedett. Ez utóbbira ugyan nincs közvetlen bizonyítékunk, de erre utal több bizalmas adat és a Lónyay bukása után a kormánypárton belül megalakuló „vacsorapárt" összetétele és magatartása is.85 A választásokra vonatkozó levéltári iratok zöme mára már megsemmisült vagy a selejtezés áldozata lett, mégis a rendelkezésünkre álló források hatalmas anyagi áldozatokról árulkodnak. A kormánypárti sikerek elérésére fordítható öszszegek több forrásból származtak (pl. kormányzati alapok, magánszemélyek adományai, egyházi támogatás) és szétosztásuk is több csatornán keresztül történt. A kampánypénzek kezelőiként a dokumentumok Rajner Pál volt belügyért, a párt végrehajtó bizottságának a tagját, a Szapáry család tagjait (elsősorban Antalt, az Országos Deák-párt elnökét és Gézát, zalai főispánt és a fővárosi közmunkatanács alelnökét), valamint Lónyayt említik. Lónyay utasítására kapott anyagi támogatást megválasztatásához például Urváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője (4900 forintot) és Bittó István (kb. 8 ezer forintot), közbenjárására utaltak 8 ezer forintot br. Kemény Gábornak két erdélyi választás finanszírozására és több tízezer forintot testvének, Lónyay Albert ugocsai főispánnak az ottani győzelem kivívására. Tudjuk továbbá, hogy támogatta másik testvérét, Lónyay János beregi főispánt, Pázmándy Dénest, a Haladás című (reformpárti) lap szerkesztőjét és Korizmics Lászlót, egy viszonylag „olcsó rottenborough-val" kínálta meg gr. Zichy Antalt, valamint nagy hangsúlyt helyezett a Győr és Ung megyei választások sikerére.86 A felsorolás tovább folytatható, ám csak azt kívánjuk kiemelni, hogy e hatalmas összegeket felemésztő választási kampányt és különösen az általa előteremtett, 85

Elgondolásunkat támasztják alá Lónyay egy bizalmasának a visszaemlékezései is: Máriássy Β.: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme, i. m. 216. A Lónyayhoz hű „vacsorapártról" bővebben: Cieger András·. A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért űtja a politikában (1873— 1875). Századok, 1999. 3. sz. 463-496. (különösen 472-486.) 86

Lónyay intézkedéseiről és a választás költségeiről a következő források tájékoztatnak: Rajner Pál Lónyay Menyhérthez, 1872. aug. 10. MTAK Kt. Ms 5305/26. (több választókerület költségeiről); Bittó István Lónyay Menyhérthez, 1872. aug. 13. MTAK Kt. Ms 5304/126. (saját költségeiről); Lónyay Menyhért feljegyzése a választásokról, MTAK Kt. Ms 5307/11. (néhány számadattal); Zichy Antal Szász Károlyhoz, 1873. dec. 8. OSZK Kt. Levelestár; a Belügyminisztérium Elnöki Osztály iratainak mutatókönyvei, 1872. MOL Κ. 148.; Lónyay Menyhért miniszterelnök félhivatalos levelezése, MOL Κ. 467. 1. es.; az Ugocsa megyei költséges választásról: Cieger András: Ugocsa megye politikai vezető rétege a dualizmus időszakában. In: Kárpátaljai Minerva, III. köt. 1. füzet, Bp. - Beregszász, 1999. 30-31. Az egyik Ung megyei kerület költségeiről: Török Napóleon főispán levele Szlávy József miniszterelnöknek, 1873. jan. 22. MOL. Κ. 26. 1873-11-220. 68. es. (Az ungvári kerület Deák-párti jelöltje kap közvetlenül Lónyaytól 2000 forintot, majd a győzelem után - némi késéssel - még 6 ezret a miniszterelnökségtől.) A választási kiadások fedezésére Lónyay a magánszemélyek által juttatott és a miniszterelnökség rendelkezési alapja által nyújtott (évi 200 ezer forint) összegeken kívül felhasználta a „Legfelsőbb udvartartási javadalomból Őfelsége által művészi célokra engedélyezett 294 ezer forint" egy részét is (kb. 35 ezer forintot). Világosan kiderül ez a Művészi Alap elszámolásából: MOL Κ. 26. 1873-I/A-432. 58. es. Máriássy Béla szerint a választások a kormánypártnak 2,6 millió forintjába kerültek! Erről: Máriássy Β., A szabadelvűség múltja jelene és jövője. Győr, 1896. 256-257.