Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 837 seknél szórakoztatva, ahogyan ezt a társa, Sonnino némi szemrehányással megjegyezte.5 9 San Felice és Sonnino, a két olasz jóbarát és misszionáriustárs kezdeti lelkesedése azonban alig pár hónap múlva máris elkeseredett csalódássá változott. Telegdy János nyitrai püspök megharagudott az olasz konventuális ferencesekre - San Felice szerint a konventuális ferences rend egykori birtokait „bitorló" kanonokok és más egyháziak féltékenyek voltak rájuk, és elérték, hogy a püspök is ellenük forduljon.60 Telegdy ezért felszólította Sonninot, akit pedig korábban nagyon pártfogolt, hogy hagyja el Nyitrát.6 1 Sonnino engedelmeskedett is a parancsnak, és alig pár hónapos hittérítés és hatalmas csalódások után szinte elszökött a magyarországi misszióból. 1635 december elején San Felice is Bécsbe ment, innen írt Ingoli Kongregáció-titkárnak: Ο is rákényszerült a hazatérésre, írta, egyelőre azonban kivár, mert Csáky László gróf azt ígérte, hogy január végén a fejedelemhez küldött császári követséggel mégiscsak beviszi Erdélybe. Ebben a reményében is csalódnia kellett. 1636 februárjában már részletes levélben magyarázta Bécsből a Kongregációnak, hogy miért szenvedett kudarcot a missziójuk, és miért kényszerül arra, hogy viszszatérjen Itáliába. Amikor San Felice még csak arról írt, hogy Itáliába készül, akkor Sonnino már meg is érkezett oda, 1636. január 6-án már a Nápoly melletti Pálmából magyarázkodott a Kongregáció előtt.62 Magyarországon semmi sem sikerült neki, írta elkeseredetten. A felvidéki missziót a magyar megyéspüspökök akadályozzák, akik nem akarják, hogy Rómából küldött misszionáriusok térítsenek az egyházmegyéj ükben. San Felicével együtt az idén többet fáradtak és csalódtak Magyarországon, mint négy év alatt a keleti misszióban, azaz Konstantinápolyban és a román vajdaságokban. Sonnino ezért visszatért Itáliába és ott jelentkezett a rendfőnökénél. Alighogy Sonnino a magyarországi misszióból visszatérve egy kicsit megpihent, máris újabb misszionáriusi megbízatásra ajánlotta magát a Kongregációnál: Nem azért jött vissza Itáliába, mintha elmenekült volna a veszedelmektől, írta. Éppen ellenkezőleg: májusban a vazallusi éves adót vivő raguzai követekkel nagyon szívesen Konstantinápolyba megy, hogy ott a katolikus vallás hasznára legyen. Húsvét után Velencéből Raguzába hajózik, és júliusban már Konstantinápolyban lesz. Jól ismeri azt a vidéket, a raguzai követek és a perai polgárok egyaránt szeretik. Gyakorlott a hitvitákban, így szembeszállhat a konstantinápolyi hollandokkal, és megpróbálkozhat a protestáns kereskedők megtérítésével is, amire képtelenek azok az olasz misszionáriusok, akik egyenesen Itáliából mennek a török birodalomba, és nem ismerik az isztambuli viszonyokat. Omaga, írta Sonnino, szerencsére nem spanyol alattvaló, a spanyolokat ugyanis Isztambulban mindenki gyűlöli. Konstantinápolyból majd Erdélybe is be fog tudni jutni, biza-59 APF SOCG Vol. 77. Fol. 236. Vol. 78. Fol. 48/r-v. + 51/v. APF SOCG Vol. 16. Fol. 262. 60 Lehetséges, sőt valószínű, hogy a művelt és ennek igencsak tudatában lévő olaszok más módon is kiváltották az őket betolakodónak tekintő helyi klérus haragját, de erről a levelek nem szólnak. 61 APF SOCG Vol. 78. Fol. 111-112. Fol. 58. 48/r-v. 49. 62 APF SOCG Vol. 78. Fol. 58.+ 61/v.
