Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 81 Ugyancsak belső ellenállást váltott ki a Lónyay által élénken szorgalmazott 5 éves parlamenti ciklus gondolata is. Sikerült ugyan megszereznie javaslatához a király előzetes jóváhagyását és hivatalosan is benyújtotta azt a Háznak, ám sem Tóth belügyminiszter, sem a párt többsége nem lelkesedett érte.7 7 Az ellenzék pedig kifejezetten elutasította az elképzelést és a kormány egy újabb támadását látta benne. A miniszterelnök az egyre hevesebb parlamenti csatározások közepette végül jobbnak látta, ha enged. A kompromisszum értelmében a törvényjavaslatot nem vonják vissza, de tárgyalását az új országgyűlési ciklusban nem siettetik (megvárják, míg az indulatok lecsillapodnak).7 8 Jelentős módosításon ment keresztül továbbá a kormány összeférhetetlenségi javaslata. A képviselőház központi bizottságának a szövegezése szerint a miniszteri tanácsosi rang alatt minden (állami, megyei, községi) közigazgatási funkció összeférhetetlen a képviselői hivatallal. Kimondta viszont, hogy a miniszteri tanácsosoknak kormányváltás alkalmával nem kell lemondaniuk állásukról. A törvény hatályát kiterjesztették volna a fegyveres erők aktív tagjaira is. Időhiány miatt azonban sem a kormány, sem a képviselőház javaslatának a tárgyalására nem került sor.7 9 Lónyay a színfalak mögött többször kezdeményezett egyeztetést a balközép párttal, részben saját pozíciója megerősítésére, részben pedig a reformjavaslatok elfogadtatása és a törvényhozási munka hatékonyságának a növelése érdekében. Már a kinevezése körüli napokban felvette a kapcsolatot a legnagyobb ellenzéki párt két vezetőjével, Tisza Kálmánnal és Ghyczy Kálmánnal. Tiszával a két párt közeledéséről és a közjogi csatározások beszüntetéséről tárgyalt. Sok részletkérdésben egyetértettek, de végső soron Tisza az önálló magyar hadsereg felállításához kötötte az ellenzéki támadások visszafogását. Lónyay ebbe természetesen nem egyezett bele, de kérte, hogy reformjavaslatait támogassák, amelyeket hajlandó lett volna előzetesen a balközép vezetőinek megmutatni. Ghyczyvel pedig az 1872-es költségvetési javaslat esetleges módosításáról kívánt egyeztetni. Tudta ugyanis, hogy a kiadások lefaragását nem sokkal a költségvetés tárgyalása előtt csak az ellenzék támogatásával kezdeményezheti sikerrel (saját miniszterei és pártja egy jelentős részének akaratával szemben). Ghyczy azonban elhárította a háttértárgyalások lehetőségét.8 0 Tárgyalásokat folytatott a balközéppel továbbá a választásitörvény-javaslatról is 1872 koratavaszán. Rá kellett ugyanis jönnie arra, hogy az ellenzéki obstrukció végképp megakadályozhatja számos fontos törvényjavaslat elfogadását. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint lényeges kérdésekben is hajlandó lett volna engedményekre: az ellenzék és saját pártja kérésére eltekintett volna a kormány a javaslat teljes III. fejezetétől (a választás körüli eljárás szabályozásában tehát az 1848. évi V tc. maradt volna érvényben), csökkentették volna a városi polgárságra vonatkozó cenzus mértékét, végül engedélyezték volna a titkos 77 Tóth „kijelenti, hogy ő nem rajongott soha az 5 évi mandátumért, de a minisztertanács megbízásából elkészítette." K. 27. Mtj. 1872. márc. 22. (12. pont) 78 K. 27. Mtj. 1872. ápr. 19. (9. pont). 79 Ir 1869-72. 1421. szám, XV köt. 1872. 287-288. A képviselőház javaslata tehát szigorítást és egyszerűsítést tartalmazott, ám a hivatali összeférhetetlenség szabályozásán túl többre nem vállalkozott (több képviselő a gazdasági összeférhetetlenség kimondását is szorgalmazta). 80 Lónyay-napló, 1871. nov. 1. és nov. 15.; Ghyczy-visszaemlékezés, 1871. nov. 13. 256-257.
