Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 823 olasz szerzetes kérvényére ráírták: az erkölcsei igen megfelelőek volnának arra, hogy misszionárius legyen, de a tudása és képességei ehhez a feladathoz bizony nem elegendőek - ez a testvér inkább alkalmas a tanulásra, mint a tanításra.1 6 Az olasz hittérítők sorsa a magyarországi misszió előtt és után Az olasz reformált obszerváns ferences szerzetesek, akik Magyarországon misszionáriusként működtek, jórészt a rend római provinciájából jöttek, mint Fulgenzio a Jesi és Modesto a Roma. Ez a római provincia igen aktív misszionáriusi munkát folytatott, nemcsak a távoli földrészeken, de pl. az oszmán birodalomhoz tartozó Albániában is rendkívül buzgón misszióztak a római rendtartomány ferencesei, közülük többen vértanúhalált is haltak. A többi reformált obszerváns Észak-Itáliából jött Magyarországra, a trentoi rendtartományból, mint Bernardino a Flavone és Francesco da Roveredo, vagy más észak-itáliai városokból, mint Gioseffe (Giuseppe) a Milano, Francesco da Genova vagy a Torino melletti Teruggiába való Giovanni Battista da Teruggia. A sokkal nagyobb számú magyarországi konventuális ferences misszionárius esetében már érdemes megvizsgálnunk, hogy Itália mely részeiről érkeztek. Oszszesen 35, a 17. században Magyarországon vagy Erdélyben térítő olasz konventuális ferencesről tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy honnan származott (ebbe beszámítottam azokat a magyarországi misszióprefektusokat is, akik legalább Bécsig biztosan eljutottak).1 7 A misszionáriusok — a mai magyar olvasó dolgát semmiképpen sem megkönnyítve — igencsak bonyolult neveket viseltek. A keresztnév után (amely nem az eredeti, hanem a fogadalomtételkor felvett szerzetesi nevük volt), a családnevük következett, majd egy helynév. Ez utóbbi jelenthette a szülőhelyüket, mint pl. Cosmi da Mogliano esetében, akinek Moglianoban élő rokonsága többször is jelentkezett a Hitteijesztés Szent Kongregációjánál. Gyakrabban azonban a szerzetes kolostorát, vagyis a kolostor városát jelölték ezzel, esetleg meg is magyarázva, hogy a misszionárius az azonosnevű kolostorok közül melyikben élt.18 A 35 olasz konventuális ferences közül kilencen jöttek a spanyol uralom alatt álló nápolyi királyságból,'tehát Dél-Itáliából, ezen belül hárman Szicília szigetéről, egy szerzetes pedig Szardíniából. A pápai államtól északra fekvő területekről öten érkeztek. A misszionáriusok között egy milánói volt (ekkor Lombardia 16 APF SOCG Vol. 11. Fol. 392. 335. 376. 378. Vol. 12. Fol. 221. 17 A szám teljes biztonsággal nem állapítható meg, mert a misszióprefektusok főként a saját érdemeiket domborították ki, néha csak úgy általánosságban írva a „társaikról". Másrészt lehetséges, bár korántsem valószínű, hogy azok az itáliai szerzetesek, akikről csak annyit tudunk, hogy magyarországi missziót kértek, később valóban felbukkantak az itteni missziókban - őket azonban, ha több hír nincs róluk, nem számítottam be. 18 A ferences kolostorok sűrű hálózatát magáénak mondható Itáliában azonban egy szerzetes nyilván a szülőhelye közelében lépett be a rendbe. Ezért az a bizonytalanság, hogy a nevekben hol a szülőhely, hol a kolostor fordult elő, nem változtat a misszionáriusok regionális megoszlásán. Nem mindegyik misszionáriusról tudjuk azonban, hogy pontosan honnan jött, mert egyeseknél a származást nem tüntették fel a nevüknél, máskor pedig nem világos, hogy egy helységnévből, amelyből igen sok van Itáliában, melyik is volt a hittérítő szűkebb pátriája. A goai misszionárius, Francesco Antonio Frascella da San Felice szülőfaluja például több száz kilométerre fekszik rendtársa, a később szintén Felvidéken térítő a Reggiano da San Felice provinciális szülőhelyétől.
