Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 809 öt felnőttnek való szűrköpeny telt ki — 6 forintban, „egy sing szűr [posztó] karlásátul [=kallózásától]" járó munkadíjat pedig 1 dénárban limitálta.9 7 A következő évben (1626) kiadott kassai limitáció, csekély eltéréssel, ezeket az árakat terjesztette ki a Bethlen Gábor uralma alá vont hét felső-magyarországi vármegyére.98 Ung 1666. évi árszabása „egy csapó szűrt öreg embernek valót" továbbra is 1 1/2 forintra, „inasnak valót" már 90 dénárra, egy szűrnadrágot 60 dénárra, egy vég szűrposztót, a korábbihoz hasonlóan, 6 forintra taksált.9 9 Ezután áremelkedés következett. Abaúj vármegye 1696. évi szabályzata „egy jó öreg ujjas, galléros csapószűr" árát már 2 forint 50 dénárra, inasnak valóét 1 forint 50 dénárra emelte.10 0 Ezekhez a magasabb szabványokhoz igazodtak, mint látjuk, Szirmay András szűreladásai is a század legvégén Nagymihály körül. Ám úgy tűnik, sem Nagymihály, sem Homonna nem vált — akár uradalmi, akár céhes keretek között — a csapómesterség vagy a szűrszabóság regionális központjává, szélesebb piackörzetet ellátó telephelyévé hosszabb távon. A 18. század elejétől fogva ugyanis szokásossá vált, hogy a megyei limitációk a csapók és szűrszabók termékeit nemcsak méretük szerint (öreg embernek való, inasnak való, stb.) részletezték, hanem gyakran megnevezték már származási helyüket, mintegy minőségjelző „márkájukat" is. Zemplén megye ez időből fennmaradt árszabályzatai azonban (1721, 1725) nem emeltek ki egyetlen ilyen helyet sem a maguk területéről, hanem a legközelebb esőt is csak a szomszédos Ung megyéből: a kaposi „öreg" szűrt (szűrköpönyeget), amelynek árát 2 forintban, majd pár évvel később 1 rajnai forint 20 krajcárban (azaz 1 magyar forint 60 dénárban)10 1 limitálták; a „középszerű" és a „kisebb" szűrét pedig ezzel arányosították.10 2 Az Ung megye délnyugati részén fekvő Nagykapos mezővárosról van szó, amely hajdan szintén a Drugethek birtokkomplexumához tartozott, de már 1437-ben a leleszi konvent tulajdonába került,10 3 és 1566-ban is a leleszi prépostság urbáriumában szerepelt. Lakosai között ekkor Szűcs, Kovács, Szabó és Varga mellett 2 Csapót (Chiapo, Chapo) is összeírtak, akik — nyilván a mesterség más művelőivel együtt — bizonyára a Feketefoldvíz nevű patakon, vagy kissé távolabb, a Latorca folyó legalsó szakaszán forgó malomban kallatták szűrposztójukat.10 4 Ebből varrták 97 AZT XVI (1910) 290-291. 98 Lelwczky Tivadar·. Adatok árszabályzatunk történetéhez. MGSz I (1894) 347. 99 TT 1894. 550. lüo Sere.tné Szegőfi Anna: Abaúji limitációk. In: Abaúj néprajza. (Az 1983. szeptember 22-i tájkonferencia anyaga.) Szerk. Viga Gyula. Miskolc 1983. 49, 63; vö. Acsády Ignác: Régi árviszonyok. MGSz I (1894) 94. (Hibás datálással.) 101 A 16. század közepén a rajnai (rénes) forint (= 60 krajcár) még 80 magyar dénárnak, vagyis 4/5 kamarai forintnak felelt meg: MGSZ XII (1905) 154-155; vö. Baraczka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez. (Nyugat-dunántúli számadáskönyvek pénztörténeti adatai alapján 1540-1560.) Levéltári Közlemények XXXVI (1965) 243. - A 17. század folyamán az értékarány másfélszeresen romlott a magyar kamarai forint rovására. 1696-ban csakúgy, mint 1737-ben 1 rajnai forintot (= 60 krajcár) már 1 forint 20 dénárral számítottak át: MGSz IX (1902) 408, 415; vö. Horváth Tibor Antal: A magyar forint értékváltozása 1490-1700 között. Numizmatikai Közlöny LVIII-LIX (1959-1960) 33. 102 MGSz I (1894) 351; Az Mester Emberek Műveinek árazása. Csapók, gubások és szűrszabók, süvegesek és kalaposok árszabásai 1597-1821 (= MÁCs). Szerk. Flórián Mária. Bp. 1995. 38. 103 Engel 28-29. 104 Marsina-Kusik I. 222-223.
