Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 799 járói elnevezett Kaszó birtok fele kenézségét.2 9 Jellemző, hogy éppen a máramarosi példára hivatkozott a Bereg megyei volacusok küldöttsége is, amikor vajdaválasztásra való feljogosítását kérte Erzsébet anyakirálynétól, aki ezt 1364. szeptember 30-i (fentebb már említett) oklevelében engedélyezte.3 0 Nem kétséges az sem, hogy a kenézi jogosítványnak Máramaros megyében is gyakran tartozéka volt a malomtartás — ahogy például a Talabor folyó menti Kricsfalva malmát és kenézségét adta zálogba Krics Iván és fia Szaniszló 1375. július l-jén Sztoján Jánosnak 200 forintért, azzal a kötelezettséggel, hogy mindaddig, amíg az összeget vissza nem térítik, meghagyják Sztojánt a kenézség és minden tartozéka zavartalan birtokában.3 1 Aminthogy az iránt sem lehet kétségünk, hogy a Felső-Tisza máramarosi mellékfolyói —jobbról a Borsova,3 2 Nagyág, Talabor és Tarac, balról a Visó és az Iza (és a feléjük futó számtalan patak) — hajtotta lisztelő malmok mellett jócskán voltak a kenézek kezén kallómalmok is — az e vidéken gyakrabban használt kifejezéssel: ványolók —, amelyekben a vlach pásztorok juhtartásának, havasi „szállásainak"3 3 bőséges gyapjúhozamából szőtt nyersposztót és pokrócneműeket döngölték-tömörítették késztermékké, mindenekelőtt saját szükségleteik fedezésére. Erre vallanak olyan földrajzi nevek is, mint a Szukna (szláv: posztó) patak a Borsova völgyében, vagy Gyapjupataka az Iza mellékén.3 4 Hogy ezek a kenézi kallók nem tűnnek elő forrásainkból, főleg annak tulajdoníthatjuk, hogy a reánk maradt máramarosi kenézszabadalmak nem első telepítésre, új falu benépesítésére vonatkoztak — mint a fentebb idézett Bereg megyei kenézlevelek sora —, hanem már meglévő falvak feletti jogkör adományozására vagy megerősítésére (és esetenként azok népességének gyarapítására); ezért nem szóltak a lakosok elsődleges életszükségleteinek biztosításáról, hanem csak általánosságban hivatkoztak a szokásos kenézi jogosítványokra.3 5 így fogalmazott már Lajos király 1371. szeptember 3-i oklevele, amelyben Szaniszló néhai ungi vajda fiainak adományozta a Tarac folyó menti Felső-Nereznice kenézségét, „mindazok-29 MMD 50-51. - A Kaszó-vidékre viszont románok települtek: Bélay 60, 161, 174. 3 0 secundum quod etiam alii wolaci in Maramorosio et aliis partibus regni nostri residentes Hungáriáé potirentur libertate... woyvodam... eligendi...": MMD 54; TT 1890. 164; vö. fentebb a 2-3. jegyzettel. 31 DVH 259-260; Bélay 80. 32 A Borsova folyó a 15. század derekáig Bereg megyéhez tartozott, a mellette fekvő Kusnica és Kerecke helységek még Mátyás király 1463. február 26-i oklevele szerint is: Gr. Teleki József·. Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár XI. Pesten 1854. 48-49. - Utóbb Máramaroshoz csatolták át. 33 A havasi pásztorok nyári legelőterületeiken ún. szállásokat alakítottak ki, amelyek kunyhóiban a fejést, gyapjúnyírást és egyéb munkákat is végezték. Pl. descensus in alpibus (Bereg megye, 1380): MMD 75; ad descensum vei caulam ovium Mihály Zalasa vocatum, ad descensum ovium Ztana [= stänä, esztena= szállás] de Viru (Máramaros megye, 1451): Teleki X. Pesten 1853. 289-291; MMD 355-357; allodia sive stationes estivales vei hospitia vulgo Zallas in alpibus (Máramaros megye, 1499-1500): MMD 628-630. - Vo. ovium montanarum stationes alias tuguria (Zólyom megye, 1663). A zólyomlipcsei uradalom urbáriuma arról is tudósított, hogy ott - íme! - ab iisdem tuguriis dant pannum crassum szűr dictum: a pásztorszállások után szűrnek nevezett durva posztót szolgáltattak: Richard Marsina-Michal Kusík: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku II. Bratislava 1959. 312-313, 315-317, 319-322, 324-325. 34 Bélay 91; Petrovay Gyula·. Oklevelek Máramaros vármegye történetéhez. TT Új folyam X (1909) 362. 35 Vö. fentebb a 7. és 14. jegyzettel.
