Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 797 tül lasnakkal tartoznak, darócz kalló is kettő". Hukliván „két karló malmoktul két lasnakkal tartoznak minden második esztendőben az várhoz"; csakúgy, mint Zsolocinán és Nagy-Dubravicán, meg délebbre, a Lucska-vidéki Kút (Gút) faluban, ahol évenként járt ki ilyen szolgáltatás. Magában Lucska községben viszont a karlókért, amelyek egyike „új guba karló", a szőttes helyett pénzt: évente két forintot kellett fizetniük; Viznice vidékén pedig, nevezetesen Kockaszálláson, „lasnakot nem adnak, hanem az várhoz, amikor szükség, ácsokat [tehát éppen a malomépítésben begyakorlott mesterembereket] bocsátnak faragni". ítélje meg az uraság, hogy helyes-e ez a gyakorlat — fűzte hozzá az urbárium készítője.18 Nos, az uraság Eszterházy Miklós (illetve személyzete) figyelme, úgy látszik, kiterjedt a gazdaságnak erre az ágára is. Három évvel később, 1616. március l-jén kelt utasításában bizony azt is lelkére kötötte munkácsi udvarbírájának, Aszalay Miklósnak: „Juhokat idején megnyiresse, és azmely gyapjat pokrócnak, lasnaknak, gubának az vár szükségére kell fordítani, arra fordítsa".1 9 Hogy ehhez a munkához a kenézek kallómalmait kívánta-e felhasználni, vagy immár saját kezelésben lévő, majorsági jellegű posztókallókra is gondolt, az instrukcióból nem derül ki. De akár így, akár úgy esett, a kenéztelepülések gyarapodása és az uradalmi gazdálkodás fejlődése már a falusi gyapjúművesség következő, második fokához vezetett: a csupán önellátó (pro sua utilitate) szövőmunka mellett „az vár szükségére" is szolgáló gyapjútermékek készítéséhez; másszóval ahhoz, hogy a paraszti szőttesek egy részére, mint természetbeni járadékra (esetleg annak pénzbeni megváltására) immár a földesúr is igényt tartott. ^ Ezt az átmenetet szemléltetik a munkácsi uradalóínnak azok a gazdasági iratai is, amelyek utóbb, I. Rákóczi György földesurasága idején keletkeztek. A (kivonatosan közzétett) 1645. évi urbárium az uradalom „krajnai'^ kerületében Sztánfalván, Nagy- és Kis-Ábrahámkán, Hátmegen és Tőkésen, a „felső vidéken" Zsolocinán és Nagy-Rosztokán, a Viznice vidéki kerületben pedig Runafalván tüntetett fel egy vagy két karlót: összesen nyolc faluban (de néhány valószínűleg itt is kimaradt.) A följegyzett kallómalmok a kenézek kezén voltak, s utánuk lazsnakkal, pokróccal és esetenként ácsmunkával tartoztak a várnak.20 Egyik-másik gyapjútermékük, így „szűrpokrócok", meg is találhatók az 1634. és 1645. évi uradalmi leltárban.2 1 A már I. Rákóczi György halála után, 1649-ben készült urbárium szerint pedig a kallók és malmok után 75 lazsnakot és 13 pokrócot, meg pénzbeni megváltás gyanánt 13 forintot vett be a munkácsi vár az illető kenézektől. Ugyanakkor csupán a „felső vidéken húsz kalló találtatott".2 2 18 Urbárium seu connumeratio colonorum vei jobbagionum... in diversis districtibus ad arcem Munkács pertinentibus, ad commissionem magnifici... domini Nicolai Eszterhazi de Galanta... a. D. millesimo sexcentesimo decimo tertio factum et conscriptum: Magyar Országos Levéltár (= OL). Urbaria et Conscriptiones (=U et C) 18:25. Az urbáriumnak csak a címe latin, szövege magyar. -Itt is megköszönöm Soós István kollégámnak a levéltári munkában nyújtott szíves segítségét. 19 MGSz IV (1897) 512. - Vö. az Aszalay Miklósnak már 1613. február 16-án adott ideiglenes (pro tempore) utasítással: MGSz X (1903) 153. 20 Makkai László·. I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648) (=MRGy). Bp. 1954. 342, 344, 354-356, 358, 370. 21 MRGy 326, 332. 22 Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája. Ungvárott 1881. II. 360, 424.
