Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Erőd a Duna mentén (Ism.: Dombrády Lóránd) III/785

788 TÖRTÉNETI IRODALOM tábornokhoz, a Dél Hadseregcsoport parancsnokához. Hindy jelentéseire hivatkozott: a védők és a lakosság helyzete katasztrofális, ereje végéhez jutott. A bombázásokkal szemben teljes a kiszolgáltatottság. A vadász védelem hiánya a város pusztulása szempontjából döntő. Félő, hogy az eddigieknél nagyobb légi támogatás nélkül Budapest hős magyar és német védői — a városnak sajnálatos módon lassan haladó felmentése miatt — képtelenek kitartani. Budapest eleste beláthatatlan katonai és politikai következményeket fog maga után vonni. Január 15-én megállapítást nyert, hogy András Sándor vk. ezredes a 10. hadosztály parancsnoka és Botond Béla vk. őrnagy Rákóczi úti 21 lakásukról 13 órakor a hadosztály parancsnokságra (ekkor már a Margit körúton) indultak, ahova nem érkeztek meg. Éjjel tiszti járőrt küldtek felkutatásukra. A járőr azonban az igen erős ellenséges tevékenység és az ellenség közelsége miatt a parancsnok Rákóczi úti lakásra már nem jutott el, hanem kénytelen volt eredmény nélkül visszatérni. A közeli összeomlás a német csapatok katonái és vezetőik között is előrevetítette árnyékát. Január közepén az ellenség fokozódó támadásai és a védők kimerülése következtében a pesti oldal kiürítése már csak napok - órák kérdésévé vált. A kétségbeejtő helyzetben Wöhler január 14-én a 4. légi flottát igyekezett nagyobb aktivitásra késztetni. A Budapestért folyó harc elérte tetőpontját. A főként a Duna-hidak elleni ellenséges légi támadások és a fogyatkozó lőszerkészlet a védőket egyre nehezebb erőpróba elé állítják. Érvényben lévő parancs szerint a felmentő hadművelet megkezdéséig minden erőt a város védőinek támogatására tartoznak bevetni. Elsőrendű fontosságú a lőszerellátás, másodsorban a vadászok bevetése, utóbbiakat „különösen lélektani okok miatt". Heinz Guderián vezérezredes, az OKH mb. vk. főnöke Hitlerhez fordult Budapest védőinek érdekében. A védők légi ellátása megoldatlan. A légi szállítás napi csúcsteljesítménye a szükséges napi 100 t lőszer és üzemanyag és élelmiszer helyett legfeljebb 20 t. A tüzérségnek nincs lőszere, a páncéljárművek már állnak az üzemanyag hiány miatt. „Félő, hogy Budapest védőrsége már csak rövid ideig tudja magát tartani, he nem sikerül a légi ellátást a lehetősége szerinti legnagyobb mértékben növelni." Január 9-i német jelentés a budapesti német csapatok ellátási helyzetéről: ellátmány I. 11-ig, takarmány I. 10-ig, üzemanyag I. 10-ig, gpu. lőszer I. 9-ig, av. lőszer I. 9-ig, táb.tar.lőszer I. 9-ig, egyéb lőszer I. 11-ig. Jelenleg 3.880 sebesült van Budapesten, közöttük 1.400 fekvő. Saját és ellenséges veszteségek súlyosak. A körülzárt német csapatok vezetői ekkor már legkevésbé sem bíztak Budapest felmentésében. A védőknek a „Konrád" hadművelettel összehangolt kitörése lépett előtérbe. A IX. SS hegyi hadtestnek a felmentő német csapatok felé történő kitörését előkészítő intézkedéseiről Ernst Jansa alezredesnek, a német 12. légvédelmi rohamezred parancsnokának ezzel kapcsolatos véleményéből értesülünk. Ő a hadtest január 8-án kibocsátott intézkedését megvalósíthatatlannak és eleve kudarcra ítéltnek tartotta. A tervezett kitörési helyszín, a hosszú völgy (Hűvösvölgy) áteresztő képessége csekély, azt az ellenség tüzével teljesen uralja. Ellenintézkedései máris észlelhetők. Ő a budaörsi repülőtér és a déli magaslatok ejtőernyősökkel történő megszerzését s az így megszerzett hídfő kibővítését javasolta a közeledő felmentő csapatok útjának megtisztítása érdekében. Meglepő Jansa véleménye a kitörés várható hatásáról Budapest lakosságára és a német csapatokkal együtt harcoló magyar csapatokra. Úgy látta, hogy ez esetben elkerülhetetlen lesz „az irányunkban készséges magyarok előtt a nagy presztízsveszteség és azok hangulatváltozása, továbbá Budapest valamennyi tisztességes polgári lakosának megvetése és gyűlölete, akik mindezek ellenére a felmentés reményében állhatatosan viselnek el minden szenvedést, valamint a velünk harcoló magyar katonák és szervek lenézése, akiknek nagy része mindenben támogat minket." A „Konrád" hadműveletek kudarca végleg lerombolta a védők bizakodását. Február első napjaiban már rohamosan szorult a gyűrű, a vég elkerülhetetlen volt. A Dél Hadseregcsoporthoz érkező jelentések nem hagytak kétséget efelől. Az IX. SS hegyi-hadtest 1945. január 27-i jelentése: „A veszteségeink a legsúlyosabbak. A sebesültek száma meghaladta a harcolókét. A Vérmező elveszítése esetén, mely teherszállító vitorlázók utolsó leszállási lehetőségét jelenti, az ellátási helyzet ijesztővé válik. A sebesültek sorsa megrendítő. A katlanban jelenleg a legszűkebb területre összezsúfolva, minden elégséges ellátás nélkül mintegy 34.000 német és magyar katona van, közöttük 10.000-nél több német sebesült, továbbá 300.000-nél több magyar állampolgár." Ugyanakkor segítség helyett repülőgépről Hitler parancsát szórták a katonák közé. A védőknek tartania kell Budapestet mindaddig, míg el nem érkezik a felmentés órája. A január 30-i jelentésből: A harc a Várhegyért megkezdődött. Az ellenség új erőkkel támad. Veszteségeink a legsúlyosabbak. Az ellenintézkedések megnehezültek. A magyar csendőrség és