Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szita Szabolcs: Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában (Ism.: Tilkovszky Lóránt) III/781

781 TÖRTÉNETI IRODALOM tervre emlékeztetően hajtották végre a németség tömegméretű eltávolítását Kelet- és Délkelet-Európából, annak minden káros következményével együtt, másrészt azt, hogy az a hitleri szemlélet, amely szerint a nemzeti kisebbségek léte zavaró tényező (Störungsfaktor) Európában, amelynek békéjét — önkéntesnek mondott, de lényegében kikényszerítendő — áttelepítésekkel, népességcserékkel lehet csak tartósan biztosítani, s akik az áttelepülést nem vállalják, minden további nélkül asszimilálhatok - mint tapasztalhattuk, sokfelé úgyszólván máig is él. Mert a fenyegetés, amit nemzeti kisebbségek sokhelyütt ma is érezhetnek, messzire nyújtja vissza gyökereit; ott találjuk azokat nem utolsó sorban a Pax Germanicára vonatkozó elképzelésekben és tervekben. Tilkovszky Lóránt Szita Szabolcs MAGYAROK AZ SS AUSZTRIAI LÁGERBIRODALMÁBAN Magyarországi Zsidó Kulturális Örökség Közalapítvány, Budapest, 2000. 362 old. A hitleri Németországba 1938-ban bekebelezett Ausztria területén a második világháború idején Mauthausen központtal al- és melléktáborok egész sorát magában foglaló valóságos „lágerbirodalom" épült ki, amelynek a Németország-szerte létesített, fenntartott és működtetett ún. koncentrációs táborok rendszerében, az SS és náci rendőri szervek irányításával, s őrizetében foglyok óriási tömegei sínylődtek: ezeket mint kényszermunkaerőt szipolyozták ki, rendelkezésre bocsátva főleg hadiipari vállalatoknak, cégeknek. eEkényszermunkások legnagyobbrészt a német megszállás alá került területekről elhurcoltak voltak: így franciák, ukránok, oroszok, olaszok, magyarok stb., de a különböző címeken társadalomellenes elemeknek nyilvánított és koncentrációs táborba zárt németek és osztrákok is. A tábor életében nagy számban juttattak viszont német és osztrák közönséges bűnözőket olyan funkciókhoz és kedvezményekhez, amelyek birtokában ellenőrei és hajcsárai lehettek fogolytársaiknak a táborvezetés szolgálatában. A politikai ellenfeleknek tekintettekkel szemben — főleg a külföldiek esetében — többnyire bizonyos kímélet nyilvánult meg. Megkülönböztetetten kegyetlen, embertelen bánásmódban részesültek viszont — bárhonnan kerültek is a táborba — a zsidók. Elsősorban őket sújtotta, s mellettük a cigányokat, a tömegméretű elpusztításukra is törő legvadabb fajgyűlölet. Auschwitz, Dachau, Buchenwald, és más koncentrációs táborok és táborrendszerek mellett magyar szempontból igen nagy és szomorú jelentősége van a közeli Mauthausennek, ahová Magyarország 1944. évi német megszállása nyomán, néhány prominens magyar politikus és más közéleti személyiség itteni fogvatartásáról sem feledkezvén meg, a deportálás sorsára jutottak és kegyetlen szenvedések után igen nagy számban pusztultak el — illetve gyilkoltattak meg! — magyar zsidók ezrei, s bizonytalan, de nagy számban magyar cigányok is. A szerző, Szita Szabolcs, a magyarországi Holocaust Dokumentációs Központ tudományos vezetője, aki több nagyszabású és nagy hatású monográfiában is foglalkozott már a magyarországi zsidók deportálásának éppen azzal a fejezetével, amely az Ausztria területére irányult deportálások történetét tárja és dolgozza fel, s egy legutóbb német nyelven megjelent kötetével a nemzetközi szakirodalmat is igen lényegesen gazdagította, ezúttal olyan feladatot vállal, amelynek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra becsülni: egy olyan szituációbem, amikor sokfelé és sokan kétségbevonni igyekeznek a holocaust tényeit, teljes elfogulatlansággal, higgadt tárgyilagossággal mutatja be — a mauthauseni példán — a valóságot. Az a példás szakszerűség, amellyel a táborrendszer kialakítását, szervezetét, vezetését, működését, a foglyok nyilvántartásának, munkára alkalmazásának, ide-oda irányításának mikéntjét, élet- és munkakörülményeiket, a velük szembeni bánásmódot, veszteségeiket stb. konkrét számszerű adatok sokaságával, kitűnő táblázatos kimutatások egész sorával alátámasztva beható részletességgel vizsgálja, rendkívül meggyőző. Atekintetben is meggyőző, hogy nincs szükség akár a szenvedések „kiszínezésére", akár egyesek bizonyos bírálható, de az átéltek következtében bekövetkezett lelki, erkölcsi összeroppanásukból eredeztethető magatartása elhallgatására, mert az ilyesmi csak árthat a hitelességnek; a teljes objektivitással feltárt tények cáfolhatatlanul vallanak az infernális — azaz tényleg pokoli — valóságról, és mindennél hatásosabban fordítható szembe mindenféle rosszindulatú tagadással vagy hamisítással. De nagyon aktuális Szita Szabolcs műve abból a szempontból is, hogy mostanában, amikor végre napirendre kerül a kényszermunkára hurcoltak kárpótlása, az érdekeltek és érdeklődők szakszerű tájékoztatást kaphatnak belőle arról, mely — főleg hadiipari — vállalatok dolgoztatták, s milyen körülmények között e kényszermunkásokat, milyen termékeket állíttattak