Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
770 RANDOLPH L. BRAHAM „újraértékelték" a háborús bűntetteket és az emberiség elleni bűntetteket. Röviddel a kommunista rendszer 1989-ben bekövetkezett összeomlása után az egykori népbíróságok heves politikai viták középpontjába kerültek. Gyakrabban hangzottak el egyre élesebb hangú kérdésfelvetések ítéleteik törvényességét és „politikai" jellegét illetően. Sok személy, kiváltképpen az új politikai spektrum jobboldalán álló nacionalisták azzal érvelnek, hogy a népbíróságok, mivel nem volt alkotmányos legitimitásuk, valójában csupán a megtorlás eszközei voltak a háború alatti szenvedéseikért állítólag bosszúért lihegő zsidók kezében. Ezen legtöbb újonnan demokratikus államban 1989 óta egyre aktívabbá válnak jól szervezett idegengyűlölő nacionalista csoportok, amelyek a maguk háború alatti nácibarát vezetőik rehabilitációját követelik. Az újraértékelési folyamat és a népbíróságok legitimitása körüli vita hevesebben tört felszínre Magyarországon, mint más egykori szovjet tömbbeli országokban. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy itt viszonylag nagy a túlélők száma, főként az egykori munkaszolgálatosok és a budapesti zsidók körében, valamint azzal az aránytalan szereppel, amelyhez néhányan a közvetlen háború utáni állambiztonsági erőkben jutottak. A népbíróságok működésének bírálata összefonódott a bíróságokon működő zsidók tevékenységének antiszemita értelmezésével. Még mérsékelt keresztények is határozottan elítélően vélekedtek zsidók nagyon szembeszökő szerepvállalásáról a magyar bírósági és állambiztonsági rendszerekben, aminek az volt az oka, hogy az 1945 előtti korszakban zsidók semmilyen efféle pozíciót sem tölthettek be. Bibó István, a háború utáni Magyarország egyik legtiszteltebb tudósa és gondolkodója már 1948-ban úgy vélte, hogy az antiszemitizmus újbóli jelentkezésének a holokauszt utáni Magyarországon az egyik legfőbb oka a zsidók aránytalan képviselete a politikai rendőrségben és azonosításuk a szovjetek által az országra kényszerített kommunista rendszerrel.5 0 Nézete szerint az, hogy viszonylag nagyszámú zsidó jelent meg a népbíróságok testületeiben és a biztonsági erőkben, azt a benyomást keltette, hogy most a zsidók ítélkeznek magyarok felett, megtorolva azt, amivel a múltban sújtották őket. Az igazságot talán jobban szolgálta volna, érvelt Bibó, ha a zsidók önként elálltak volna a bírósági és biztonsági rendszerekben való részvételtől. Ο maga is gyorsan hozzátette azonban, hogy egy ilyen távolmaradás kikényszerítése önmagában is vallási alapú fasiszta jellegű megkülönböztetéssel járna magyar állampolgárok csoportjai között. A közel 600 000 zsidó meggyilkolásának hatására számos túlélő, főként egykori munkaszolgálatos kétségtelenül bosszút keresve lépett be az állambiztonsági erők kötelékébe. Az is kétségtelen azonban, hogy sok más túlélő azért csatlakozott ezen erőkhöz, a népbíróságokhoz és a baloldali mozgalmakhoz, mert az igazságot kereste, és egy új, valóban szociáldemokrata Magyarországot kíván teremteni. Az államhatalom ezen szerveiben való jelenlétüket illető érvelés antiszemita fertőzöttségű. Jobboldali szélsőségesek, soviniszta nacionalisták és azok, akik eltorzít-Próbapereik során a Kanada által már Finta esetében alkalmazott büntetőeljárási stratégiát követték, és végül ugyanarra a negatív eredményre jutottak. 50 L. a szerző „Zsidókérdés Magyarországon 1948 után", Válasz, Budapest, 8. sz., 1948. október-november, 778-877.
