Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
72 CIEGER ANDRÁS sodik elnöki rendreutasítás után meg lehessen vonni a szót, ha a többség úgy határoz, súlyosabb esetben pedig el lehessen távolítani a honatyát a teremből, sőt az erről szóló jegyzőkönyvi részt küldjék meg az adott választókerületnek is. Lónyay egy jegyzetében még azt is javasolja, hogy ilyen esetben a ház rendelhessen el új választást, hisz a képviselő megsértette a parlament méltóságát. Végül a kormány korlátozni kívánta a hosszadalmas név szerinti szavazások elrendelésének a lehetőségét is.4 5 Lónyay programjának része volt még a parlamenti ciklus idejének háromról öt évre való emelése és a főrendiház reformja is. A források tanúsága szerint az ötévenként rendezett választások gondolatához Lónyay végig ragaszkodott (még esetenként minisztereivel szemben is). Egyrészt úgy gondolta, hogy a gyakori választások és az azt megelőző korteskedés (valamint az új Ház megalakulása) elvonja az időt a törvényhozási munkától, rendszeresen törést idéz elő a kormány és az országgyűlés életében. Másrészt az ötéves ciklus elfogadása nyomán ritkábbá válhatna a választási korrupció és erőszak. Végül pedig hozzájárulhatna a közjogi viszonyok megszilárdulásához, hisz az 1876-77 fordulóján lejáró gazdasági kiegyezést így nyugodt körülmények között és az 1872-es választásokon remélt nagy kormánypárti többség támogatásával lehetne megújítani.4 6 Lónyay a főrendi reform ügyében egy képviselőkből és főrendekből álló kisebb (informális) bizottság egybehívását tervezte, amely javaslatokat dolgozna ki a főrendiház szerkezetének az átalakítására.4 7 A kormánynak a házszabályok reformjára irányuló törekvései különösen az 1872 tavaszán lezajlott ellenzéki obstrukció után erősödtek fel és az elképzelések egy jelentős része az ellenzék által kiaknázott eszközöket kívánta megszüntetni. Lónyay programjáról szólva többször beszélt az ellenzék és a kormány jelenlegi viszonyáról és az általa helyesnek tartott ellenzéki szerepfelfogásról. Értelmetlennek és károsnak vélte a közjogi ellentétek fenntartását, helyette azt tartotta volna kívánatosnak, ha az alapvető kérdésekben egyetértés alakulhatna ki, illetve a javaslatok szakmai érvek alapján dőlnének el. Véleménye szerint az ellenzéknek már idáig is több alkalma lett volna, hogy méltóságát megtartva elálljon a közjogi elvek hangoztatásától. Először a közvetlenül a koronázás után, majd az 1869-es és 1872-es választásokat követően, hisz a választók elutasították az ellenzéki programot. „Most ellenzékieskedni annyit tesz, mint akadályozni mind azon jót és üdvöst, melyet a nemzet magáért tehet"4 8 , „nem azt kívánom, hogy mondjanak le ellenzési állásukról, hiszen a józan korlátok közt mozgó és természetszerű ellenzéknek megvan a maga hivatása..., igen is legyenek a kormány cselekvényeinek igazságos és részrehajlatlan ellenőrjei, sőt elvi kérdésekben egyszer-kétszer egy évben vívjanak nagy parlamenti csatát, de a reformkérdések tárgyalásánál ne 45 K. 27. Mtj. 1872. ápr. 22. (1. pont) és 1872. júl. 19. (1-2. pont), valamint Lónyay Menyhért jegyzete a házszabályrevizíóról, 1872 tavasz. MTAK Kt. Ms 5306/18. 46 Lásd: K. 27. Mtj. 1871. dec. 12. (5. pont), valamint KN 1869-72. 1872. márc. 7. 454. ülés, XXII. köt. 194. 47 Lónyay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, 1872. okt. 21. MTAK Kt. Ms 5307/44. 48 Lónyay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, é. n. MTAK Kt. Ms 5307/46.
