Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy miniszterelnökhöz II/649

674 TILKOVSZKY LÓRÁNT mégis talán a magyar szabadságharc leverése utáni évek politikai és diplomáciai mérlegén lehet a legközelebbről és a legszemléltetőbben lemérni. Ausztria Világos után, szövetségben Oroszországgal, a levert és megkínzott Magyarország biztosnak érzett birtokában, Schwarzenberg herceg 1851-es olmützi nagy diplomáciai győzelmével Poroszország fölött, mint a Magyarországgal is kiegészült, azt bekebelező Nagy-Ausztria és mint a Frankfurtban ülésező Német Szövetség vezetőállama, úgy látszott, hogy útban van a századokon keresztül hajszolt nagynémet birodalom megvalósításához. Magyarországon azonban, a lefegyverzett Magyarországon, hamarosan megindult a passzív ellenállás, majd rövidesen jöttek az olaszországi kudarcok és a königgrätzi vereség. Az igazság az, hogy a Magyarországot orosz segítséggel leigázó és terror alatt tartó, Poroszországot diplomáciailag leverő, Oroszországgal szövetséges, általában diplomáciailag páratlanul kitűnő helyzetbe került Nagyausztria képtelen volt arra, hogy a lefegyverzett Magyarországot igazán markában tartsa és céljai számára idomítsa. A Bach-korszak belső igazgatási és politikai kudarcok sorozata, s a 67-es kiegyezés ha nem is volt teljes értékű magyar megoldás, mégis halálos tőrdöfés volt Ausztria nagynémet céljai és százados törekvései szempontjából. Ε történelmi visszaemlékezésünk során föl kell hogy révüljön a nemzete és ezeréves állama szabadságáért és függetlenségéért aggódó magyar emberben a kérdés: ha a múlt század ötvenes éveiben az Oroszországgal szövetséges, Magyarország és Poroszország fölött győzedelmes Ausztria nem tudta megvalósítani a német és magyar népterületnek egyesítését és összehangolását, hogyan tudná ugyanez a németség megszervezni az egész európai szárazföldet, benne olyan hatalmas és önálló, ragyogó szellemű és mindig megújulásra, katonai megújulásra is hajlamos nagy nemzetet és országot, mint Franciaország, s mellette az évezredes szabadsághoz szokott és szabadságra termett kisebb számú, de máris nagy erejű népeket, mint a svéd, a norvég, a dán, a holland, a belga, a spanyol, a portugál, a magyar? Ehhez a német népben minden politikai kellék és előfeltétel hiányzik. Elképzelhetetlen, vagy legfeljebb csak elképzelhető dolog: világbirodalmat alkotni anélkül, hogy a birodalomalkotó népben ne legyen a többiekénél sokkal magasabb mértékben adva a politikai tehetség, a vonzás készsége, a sugalló erő, a legfelsőbbrendű politikai szervező erő. A hatalmas német szervező tehetség azonban mindig rengeteg pompás mechanikai és vajmi gyarló lélektani készséggel rendelkezik. A gépies szervezés mestere a politikában is, főleg a porosz. A németség hódítása a történelemben: vagy észrevétlen, gazdasági, kifejezetten apolitikus terjeszkedés, vagy nyers leigázás és igában tartás. Politikai arzenálja szegényes. A rómaiak, angolok, franciák, középkori magyarok birodalomépítésének finomabb eszközeit és módszereit sohasem értették. Holott minél nagyobb egy birodalom, annál kevésbé kormányozható mechanikusan és gépszerű középpontosítással. De a német nép a tartós és szerves központosításban is mindig gyenge volt a történelem folyamán. Hogyan fogja hát a német nép maga köré központosítani egész Európát, mikor egészen a legújabb időkig képtelen volt arra, hogy a maga legszűkebb német területét kellően és tartósan összpontosítsa? A középkori Magyarország egy csomó nemzetiséggel, sőt önálló szellemű nemzetekkel, mint a horvát, meg tudta valósítani nagy vonalakban a középpontosított magyar államot, benne — nagy vona-