Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy miniszterelnökhöz II/649
BAJCSY-ZSILINSZKY MEMORANDUMAI BÁRDOSSYHOZ 657 hatalmi egyezményhez való csatlakozásunkból eredő kötelezettségeinket. Ez a gyakorlat és ezek a precedensek arra is alkalmasak, hogy ráduplázzanak az előbbi fejtegetésekre s még inkább rávilágítsanak ama jogi felfogás hibás voltára, amely a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk nagyobb jogi erejével értékeli le a Jugoszláviával szemben vállalt baráti és tanácskozási kötelezettségeinket. 3. A jugoszláv állam fölbomlása Fölmerül a további jogi kérdés: fönnállónak tekintendő-e a jugoszláv-magyar barátsági szerződés azután is, hogy a jugoszláv állam, nyilvánvalóan a német fegyverek csapásai nyomán és az ősi szerb-horvát ellentét kétségtelenül tevékeny és talán döntő hozzájárulásával, szemünk előtt omlik össze. Ezen a ponton kb. olyasféle jogi vita adódhatna, amilyen az 1920-as években burjánzott a magyar közéletben ama kérdés körül: megszüntek-e az 1723-as Pragmatica Sanctio kötelezettségei a Habsburg-házzal szemben a politikai alapnak, az osztrák és magyar közös védelemnek összeomlásával.2 2 Nem vinnénk előbbre országunk ügyét, ha ezen a példán indulnánk el. Nem a jogi szőrszálhasogatások és finomkodások korát éljük. Korunk durva, faragatlan; az egyetemes és a kifinomult magyar jogászi művelődéstől is elrugaszkodó. Jugoszlávia összeomlását, Horvátország tüntető elszakadását2 3 azonban két okból sem volna szabad az egyetlen vagy a legfőbb döntő ténynek elfogadnunk még a magyar-délszláv barátsági szerződés tisztán jogi megítélése körül sem. E-lőször azért, mert Magyarországnak Jugoszlávia összeomlása előtti magatartása kérdéséről is szó van — magunk között és a nagyvilágban — s még a jövőben is sokszor szó lehet. Másodszor azért, mert a dolog lényege szerint a mi baráti magatartásunk és szerződő készségünk nemcsak a jugoszláv államnak szólt, hanem a délszláv népeknek is kivétel nélkül. Sem a hivatalos magyar politika, sem a nem hivatalos barátkozási szándék és készség nemzetünkben, sem az ellenzéki részről való sürgetések a magyar-délszláv közeledésre, sem a délszláv-magyar kapcsolatok legnagyobb előharcosai a múltban, idősebb Andrássy Gyula, idősebb Ugrón Gábor24 sohasem adták oda magukat egy nemtelen intrikának, a délszláv népek közötti ellentétek mesterséges folszításának. Az 1940. december 12-én kötött magyar-délszláv barátsági szerződés, azt lehetne mondani, talán még inkább a magyar nemzet és a délszláv népek — szerbek, horvátok, szlovének — között köttetett, mint Magyarország és Jugoszlávia, a két állam között. S ettől az iránytól, mely különben is a nagy Árpádok politikája, a jugoszláv államnak kívülről való erőkkel végrehajtott összeomlása után sem téríttethetjük el magunkat. S ha helyesen értelmezzük — a magyar történet szellemében — a magyar-délszláv kapcsolatokat és a múlt év decemberében kötött magyar-délszláv barátsági szerződést, a jövőben sem lehetünk egyszerűen haszonélvezői a szemünk előtt folyó jugoszláv összeomlásnak. A magyar-délszláv barátsági szerződést tehát Európa újjárende-22 Az 1920. évi I. tc. védelmi, az 1921. évi 47. tc. trónöröklési vonatkozásban kimondta, hogy a Monarchia felbomlása következtében a Pragmatica Sanctio néven ismert, 1723-ban a Habsburg házzal kötött szerződés, s abból fakadó minden törvényes rendelkezés hatályát veszítette. 23 Az ún. Független Horvát Állam zágrábi kikiáltása révén 1941. április 10-én. 24 Id. Andrássy Gyula (1823-1890), id. Ugrón Gábor (1847-1911).
