Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Orosz László: Fritz Valjavec (1909-1960) és a Délkelet-Európa-kutatás III/635
640 OROSZ LÁSZLÓ tudománypolitikai szerepének újjáélesztésével párhuzamosan Valjavec munkássága is új dimenziókat kapott, s az 50-es években újszerű kihívások megoldásával gazdagodva teljesedett ki tudományos életműve, mely szerteágazó sokszínűségében egészen lenyűgöző, s egyes ágai, úgymint (1) szerkesztői, (2) kultúrtörténészkutatói, (3) egyetemi tanári és (4) tudománypolitikai-organizátori tevékenysége önmagukban is imponálóak. (1) Valjavec 1935 őszén azzal a feladattal került az intézethez, hogy megalapozza ill. koordinálja a dél- és délkeleti német népiség kutatását végző intézmény publikációs tevékenységét. Könyvalakban megjelenő önálló munkákat az intézet már 1933-tól megjelentetett kiadványsorozatában (Schriftenreihe), melynek számozott kötetei 1942 óta viselik a Südosteuropäische Arbeiten sorozatmegjelölést. A két világháború között született kötetek legsikerültebb darabjai közül kiemelendő Valjavec 1936-ban megjelentetett disszertációja, a nagy elismerést arató Windisch-biográfia, valamint egy szakmai és politikai körökben is igen szorgalmazott kötet, amely Edmund Steinacker visszaemlékezéseit tartalmazza.22 Hihetetlen gyorsasággal, már 1936-ban napvilágot látott az intézeti publikációs tevékenység másik terméke, Valjavec munkásságának Magyarországon alighanem legismertebb produktuma, a napjainkban is nemzetközi tekintélynek örvendő Südost-Forschungen. Az intézet történeti folyóirata — elismerten — teljes mértékben Valjavec személyéhez kötődik, ő alapította, határozta meg irányvonalát (illetve lehetőségei szerint módosította azt megbízatása eredeti koncepciójához képest) és szerkesztette haláláig. A kezdeti irányvonal, miként azt a lap eredeti címe (Südostdeutsche Forschungen) is kifejezi, a dél-délkeleti németség kutatására orientálódott. Ezt a tematikát bővítette idővel Valjavec, saját koncepciójához igazítva a lapot, a délkeleti régió más népeinek és kultúráinak vizsgálata irányába. A megjelenő folyóirat első számához nem készült előszó, ehelyett Valjavec programadó tanulmányával (Wege und Wandlungen deutscher Südostforschung23 ) bocsátotta útra, majd további munkabeszámolókban körvonalazta a kutatási terület általa megfogalmazott, bővített profilját.2 4 A hangsúlyeltolódást még szemléletesebben mutatja, hogy a térség vizsgálatát nem ill. nem csupán német történészek német irányvonala, hanem a térség államai szaktekintélyeinek eszmecseréje útján képzelte. Valjavec ezen irányvonalát alátámasztandó már az első számhoz egy-egy tanulmány formájában nevét adta többek között Szekfű Gyula25 és Nicolae Iorga2 6 , nem kis mértékben elősegítve ezzel a fiatal vállalkozás életképessé válását. A „valjaveci koncepció" kis lépésekben történő térnyerésének látványos bi-Rejtélyes és homályos utalásokat tartalmaz az egyébként anonim Bursenrundbrief Nr. 33 (h.n., é.n., 5-6.). 22 Edmund Steinacker: Lebenserinnerungen. Südosteuropäische Arbeiten 13 (1937). 23 Südostdeutsche Forschungen 1 (1936), 1-14. 24 Werdegang der deutschen Südosteuropaforschung und ihr gegenwärtiger Stand. In: Südost-Forschungen 6 (1941), 1-37.; Südosteuropa und der Balkan. Forschungsziele und Forschungsmöglichkeiten. In: Südost-Forschungen 7 (1942), 1-8. Ε tanulmányokban a „Südosteuropa"-fogalom kitágítását igényelte, beleértve ezentúl a Balkánt is. 25 Szekfű Gyula: Ungarn und seine Minderheiten im Mittelalter. In: Südostdeutsche Forschungen 1 (1936), 16-26. 26 Nicolae Iorga: Fünf Perioden deutschen Einflusses in Südosteuropa. In: Südostdeutsche Forschungen 1 (1936), 14-16.
