Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Orosz László: Fritz Valjavec (1909-1960) és a Délkelet-Európa-kutatás III/635
636 OROSZ LÁSZLÓ kedő birodalmi német eszme képviselőjét látta benne, a bipoláris időszakban pedig a vasfüggönyön túli felforgatót. így aztán az elismert tudósról halála után német nyelvterületen megjelent nekrológok nem egészülhettek ki magyarországi méltatással. Az évforduló apropójából jókora késéssel (és egy készülő disszertáció igen szerény előzeteseként3 ) vállalkozunk most a hiánypótlásra. Valjavec egy osztrák hivatalnok fiaként született Bécsben, anyai ágon azonban dunai-sváb származású, s már gyermekként visszakerül a bánáti hazába, ahol elemi iskoláit Versecen végzi. Innen hozza magával egész életre szóló kötődését népcsoportjához és innen eredezteti identitását: mindenkor a délkelet-európai német népcsoport4 tagjának érezte magát. Öntudatos sváb családi háttér állt mögötte, ahol mindenkor szívesen idézték vissza azokat az időket, amikor telepes őseik a katonai határőrvidék lakóiként közvetlenül a császár alá tartozó alattvalónak érezték magukat.5 A korán bevésődött német öntudat mellett hamar megérezte a magyar valóság mindkét oldalát: a nagypolitika szintjén zajló, s a külföld felé még inkább felnagyított vitákat a nemzetiségi kérdés körül, ám ugyanakkor a vidéki élet békés szimbiózisát, az egymásrautalt falusi együttélést dunai-svábok, magyarok, délszlávok, románok és szlovákok között a dél-magyarországi hazában. Azaz megélte a magyar századelő hangulatát, beszívta a térség légkörét, érezni és érteni tudta a Kárpát-medence történeti lényegét. S mindeközben élt azzal, amit a soknemzetiségű vidék adhatott: elsajátította valamennyi ott együttélő nemzetiség nyelvét, betekintést nyert életmódjukba, kultúrájukba. A könyvekből nem nyerhető ismeretanyagot, a tulajdonképpeni alapokat nem megtanulta, hanem megélte és magába szívta.6 Az első világháború után elszakított területről 1919-ben anyjával és nővérével Budapestre költözött, ahol magyar nyelvtudása ellenére nem magyar gimnáidőszakban különösen gazdag Mályusz-levelezést is. Az utólag fellelt, s így már nem lefűzhető levelek alkotják a „Nachtrag"-dossziét. A hagyaték áttanulmányozása és a levelek rendszerezése során - az anyag terjedelmét felmérve kényszerűen követett munkamódszer a területi elvhez igazodik, vagyis a levelek teljességre törekvő összegyűjtése során a figyelem kizárólag a trianoni Magyarországon élő ill. onnan külföldi tudományos intézetekbe került levelezőpartnerekre koncentrálódhatott. A Südost-Institutban őrzött, s jelen kutatómunka számszerűsítésekor ily módon tekintetbe vehető levelek száma 1335, a Valjavec kapcsolatrendszerében bizonyítható, Magyarországon élő személyeké pedig 117. Ε megállapítás kiegészítendő annyival, hogy e sorok írójának feltett szándéka szerint Valjavec magyarországi kapcsolatrendszerének teljességre törekvő összeállítása, s leveleinek statisztikai jellegű állományfelvétele folytatódik, így az érintett személyek magyarországi hagyatékainak átvizsgálása során ezen adatok minden bizonnyal módosulni fognak. 3 A készülő értekezés Valjavec magyarországi tudománypolitikai kapcsolatrendszerét kívánja feltárni, elsődleges forrásként a müncheni Südost-Institutban fellelhető és a Magyarországon szétszórt levelezését, tudományos hagyatékát alapul véve. 4 A magyarországi (értsd: történeti Magyarország területén élő) németek sajátságos „deutschungarisch" identitása az I. világháborút követő széttagolódással értelmezhetetlenné vált. A megváltozott körülmények között immáron használhatatlan fogalom helyére a „südostdeutsch" kifejezés lépett, amely továbbra is tartalommal tudta megtölteni az eddig használt egységes fogalomrendszert, s az utódállamok németségének homogenitására utalt (ezáltal akarva-akaratlanul segítve a hivatalos berlini népcsoport-politikát). Hasonló okok, nevezetesen az összetartozás-tudat hangsúlyozása keresendő a „Donauschwaben" terminus technicus megjelenése mögött. Vö. Nehring (1991), 2., ill. Anton Tafferner·. Donauschwäbische Wissenschaft. Versuch einer geistigen Bestandsaufnahme und einer Standortbestimmung von den Anfangen bis zur Gegenwart. 1. Teil. Donauschwäbisches Archiv. Reihe III: Beiträge zur Volks- und Heimatforschung. Nr. 24., München, 1974., 74-77. 5 Hans Diplich: Fritz Valjavec. In: Südostdeutsche Vierteljahresblätter 9 (1960), 57-60. 6 Harold Steinacker·. Der Kulturhistoriker Fritz Valjavec (1909-1960). Ein Lebensbild., 3. In: Südostdeutsches Archiv 3 (1960), 3-13.
