Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625
AZ ERDÉLYI ZSIDÓSÁG ÚTJA (1918-1923) 631 számolna be. Eredménytelenül végződött a bukaresti Schorr rabbi küldetése is, aki Kolozsváron a zsidóságnak egységes romániai szervezését szorgalmazta.43 Az erdélyi zsidóság közös állásfoglalásának egyik alapvető akadálya szervezeti széttagoltsága volt. A nemzeti irányzat megerősödése ellenére is csak részsikereket ért el, más részük a magyarság oldalán állt, beleértve az 1919 utáni, évekig tartó passzív rezisztenciát is. A zsidó köztisztviselők egy része szintén megtagadta a román állam iránt a hűségesküt a békekötés aláírása előtt. Jelentős tömegek várakozó álláspontra helyezkedtek, nem utolsó sorban a regáti zsidóság 1919-ben megadott állampolgári egyenlőségének végrehajtását várva.4 4 Nem kis megbotránkozást váltottak ki az ismétlődő kilengések, valamint az Unirea Poporului cikkei, amely az elégedetlen zsidókat Magyarországra küldte. Tache Ionescu vezető politikus Párizsban „Mózes vallású" románokról beszélt.45 A kolozsvári Patria 1920. március 4-én helytelenítette zsidó párt létesítését.4 6 Természetesen, mérlegre kerültek azok a gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok is, amelyek az egész erdélyi zsidóságot a múlt rendszerhez kötötték. Nem vitás azonban, hogy bizonyos körülmények ellenirányban mozogtak, főképpen a Magyarországon eluralgó „fehér terror" eseményei nyomán. A Budapesten megjelenő Egyenlőség szóvá tette, hogy míg a kormány képviselői a békekonferencián a magyarság részének tekintik az erdélyi zsidókat, otthon egészen más légkör uralkodik.4 7 A félreértések elkerülése végett 1920 elején, a kolozsvári cionista vezetőség egyik tagja szükségesnek tartotta, hogy kijelentse a Patria tudósítója előtt, hogy a történtek nem változtathatják meg alapvetően a zsidóság érzületét a magyarság iránt.4 8 A gyulafehérvári gyűlés alapvető határozatának végrehajtása, a román királyi hadsereg bevonulása Erdélybe, a közigazgatás megszervezése, valamint a békekonferencia munkálatainak irányzata ugyanakkor megkövetelte a helyzethez való alkalmazkodás igényét. Az ortodox többségű erdélyi zsidóság számára irányadóvá vált Jeremiás próféta gondolata, amely a zsidóság hűségét szorgalmazta a fennálló államszerkezettel kapcsolatban. Nem kevesen idézhették a nagy tekintélyű Ch. Szofernek iránymutatását, amely szerint „ha az Istennek akarata az, hogy más hatalom alá kerüljünk, akkor az új hatalomra át kell vinnünk ezt a hűséget".49 Úgy látszik, hogy a kapcsolatfelvétel helyi szinten érlelődött meg. így 1918 végén a Szebenbe érkező Mo§oiu tábornok bevonulása alkalmával az ortodox hitközség küldöttsége is megjelent. Védelmet kértek, s ezt a tábornok megígérte: amíg „nem sértik a román nép aspirációit".50 Küldöttség járult a nagykárolyi és besztercei ortodox hitközségek részéről a következő évben oda látogató román 43 Új Kelet, 3. évf. 11. sz. 1920. március 11., 6. 44 Uo. 2. sz. 1920. január 8., 3. 45 Curierul Israelit, 19. (542) sz. 1920. január 18., 4. 46 Új Kelet, 2. évf. 39. sz. 1919. október 16., 2. 47 Patria, 2. évf. 47. sz. 1920. március 4., 3.; Egyenlőség, 1920. január 8., 3. 1920. október 30., 3., 1920. október 23., 1. 48 Új Kelet, 3. évf. 3. sz. 1920. január 15., 2-3. 49 Népünk, 1939. január 20. 50 Telegraful Román, 66. évf. 143. sz. 1918. december 13/16., 530., 147. sz. 1918. december 18/31., 540., 149-150. sz. 1918. december 25. - 1919. január 7., 545-546.
