Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625
628 GLÜCK JENŐ világkongresszustól is, amely igyekezett az ortodoxiát összeegyeztetni a cionizmussal.2 0 Nagy hiba lenne az asszimilációt elfogadó tömegeket (ezen belül főképp a neologokat) a zsidó öntudat elhanyagolásával vádolni és figyelmen kívül hagyni eredményeiket a vallási élet és hitközségi intézmények, valamint a társadalmi szervezkedések előmozdítása terén. Vitathatatlan, hogy az első világháború küszöbéig a cionisták különböző irányzatai csupán kisebbséget alkottak az erdélyi zsidóságon belül. Viszont igaz, hogy éppen a háború kitörése előtti években bizonyos mértékben előreléptek. Az 1912-es magyarországi kongresszuson részt vettek Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagykároly, Fogaras, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely szervezeteinek kiküldöttei. Különböző egyesületek működtek Nagybányán, Máramaros szigeten, Szebenben stb.2 1 Néhány helyen női (pl. Szatmárnémetiben), illetve ifjúsági szervezetek (pl. Marosvásárhelyen) alakultak.2 2 Megindult a cionista sajtó is: Máramaros szigeten Ahavot Cion (1908) vagy Kolozsváron az Erdélyi Zsidó Lapok (1910). A bécsi cionista világkongresszuson (1913) részt vett a temesvári Vermes Ernő és a kolozsvári Blau Pál.23 Némi eredményt mutathatott fel az ITO mozgalom pl. Brassóban (1912), amely Argentínában vagy másutt kísérelt meg zsidó nemzeti otthont teremteni.2 4 Az első világháború kitörése után az erdélyi zsidók is állampolgári kötelességeik teljesítése érdekében nagy áldozatokat hoztak. A nagybányai hitközség 200 adófizetője közül 1916 decemberig 150-en vonultak be, majd további 33-an kaptak behívót. Karánsebesen a 123 adófizető tagból 1916. áprilisig 71-en, majd azután 37-en tettek eleget a behívásnak. Maga a helyi rabbi is mint tábori lelkész szolgált. Marosvásárhelyen 280 zsidó katona közül 48-an hősi halált haltak.2 5 A hitközségek, irányzatukra való tekintet nélkül, hatalmas áldozatokat hoztak a pogromista cári csapatok elől Bukovinából és Galíciából menekülők segélyezésére. Egyes helyeken megszervezték a katonák rituális élelmezését, mint például a 13. cs. és kir. gyalogezredben.2 6 Jelentős összeget gyűjtöttek a hadiözvegyek és árvák, valamint az orosz és román hadseregből származó zsidó hadifoglyok számára. A világháború kirobbanása után megerősödött az antiszemiták mozgolódása. Hangoztatták, hogy a zsidók kivonják magukat főképpen a frontszolgálat alól. Nagyobb hiedelemre meghallgatást talált állításuk, amely a zsidóság számlájára írta a hadseregszállítók valóban csillagászati méretű szélhámosságait. Ellenérzést 20 Egyenlőség, 23. évf. 35. sz. 1904. augusztus 28., 2-3.; Zsidó Néplap, 2. évf. 8. sz. 1905. február 24., 1-2 16. sz. 1904. augusztus 12., 1.; Jüdisches Volksblatt, 4. évf. 18. sz. 1902. április 18., 1., 19. sz. 1902 május 9., 3. 21 Zsidó Szemle, 7. évf. 22. sz. 1913. november 15., 7.; Ungarländische Jüdische, 5. évf. 9. sz. 1912. március 1., 53-54.; Zsidó Élet, 1. évf. 18. sz. 1907. május 17., 7.; Pressburger Jüdische Zeitung, 1. évf. 3. sz. 1908. október 16., 6. 22 Egyenlőség, 26. évf. 41. sz. 1907. október 13., 14.; Zsidó Szemle, 7. évf. 23. sz. 1913. december 1., 12. 23 Uo. 16. sz. 1913. augusztus 15., 1. 24 Uo. 8. sz. 1913. április 15., 3.; Egyenlőség, 31. évf. 40-41. sz. 1912. október 8., 7-8. 25 Egyenlőség, 35. évf. 15. sz. 1916. április 9., 4-5., 49. sz. 1916. december 5., 10.; Magyar Zsidó Lexikon, 577, 634. 26 Autonómia, 1. évf. 13. sz. 1914. szeptember 21., 11.
