Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 617 melynek hangneme, s az, hogy ruszin nemzetiségűek Teleki Pál törekvése ellenére alig kaptak benne szerepet, 1942-re nagymértékben hozzájárult a közhangulat romlásához. A Magyar a Magyarért Mozgalom felszámolása és utóélete 1939. február 16, a kormányváltás, egyben váltást jelentett a magyar tárasadalompolitika elveiben és gyakorlatában is. Bár nem tértek vissza a bethleni idők „szociális olajcsepp"-politikájához, amikor a magyar szociálpolitika legfőbb meghatározója nem a szükséglet, hanem a rendelkezésre álló — egyéb gazdasági-politikai éredekkörök által meghagyott — pénzügyi keret volt, az Imrédy-féle „csodás forradalom" helyett egy lényegesebben lassabb ütemű, ugyanakkor átgondoltabb, és a magyar alkotmánnyal összhangban álló reform vette kezdetét. A „lassítás" meghirdetésének helyszíne jelképes volt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Kaposváron mondta el az új kormány nevében választási beszédét, ezzel az alig több, mint fél évvel korábbi „kaposvári programot" látványosan helyezve a politika lomtárába.28 3 A társadalompolitika, ha célokban nem is mindig, de tempóban és eszközökben való megváltozásának okai összetettek voltak, ám kétségkívül meghatározó motívumként szerepeltek köztük a két miniszterelnök felfogásbeli különbségei. Imrédy korábbi, gazdasági pályáján megszokhatta, hogy a pénzügyek józan logikájával érvelve, egyes intézkedések kétségtelen szükségességének bebizonyításával szinte tetszés szerint keresztülviheti elképzeléseit, még akkor is, ha ezek ellenében a gazdaság és olykor a politika vezéralakjai emelik fel szavukat. Megszokhatta és megszokta azt is, hogy kívánságait-utasításait a Pénzügyminisztérium, majd később a Magyar Nemzeti Bank tisztviselőgárdája ellenvetés nélkül végrehajtja - az elért eredmények pedig Imrédy szemében igazolták eljárásának helyességét és talán jogosságát is.28 4 Imrédy számára a szociálpolitika, a társadalompolitika mindenekelőtt - államrezon volt. Vele szemben Teleki Pál korábbi pályafutása során, a Országos Hadigondozó Hivatal elnökeként,28 5 de később, a cserkészet vezetőjeként is megismerte a szociálpolitika másik oldalát - a rászorulók szempontjait is; emellett pályafutása során mindvégig sokféle érdek és az adott lehetőségek összeegyeztetésére kényszerült.28 6 Miniszterelnöksége a szociálpolitika fejlesztésében bár lassulást jelenis csak elvétve fordult elő, s a nép krumplin, kukoricán és nem egyszer makkon (!) élt, aligha kell bemutatni. (Gärstner Géraldine szociális testvér jelentése Nagybereznáról. SzTT. Lvt. 1265/89.) 283 Aligha tekinthető véletlennek, hogy a beszédet Keresztes-Fischer és nem Teleki mondta el: Teleki ugyanis azután, hogy a miniszterelnöksége első heteiben minden lehetséges fórumon a jogfolytonosságot, az Imrédy-i kezdetek követését ígérte, sokkal kevésbé hitelesen képviselhette volna a "megfontolt reformok" programját, mint a mindenki által Bethlen bizalmasának tartott belügyminiszter. (Keresztes-Fischer belügyminiszter a magyar szociálpolitika feladatait ismertette kaposvári programbeszédében. Magyar Nemzet, 1939. május 14.) 284 A legjellemzőbb beszámolót ld. erről: Kárász Artúr, im. 38-73. 285 Teleki Pál: Egyéni bánásmód a rokkantgondozásban. In: Az 1939-es Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadásai. Sajtó alá r.: Sándor Tibor, Budapest, 1940. Parádi József: Hadigondozás. Hadigondozottak és tűzharcosok érdekvédelme. Uo., 229-237. 286 yViíz Béla: Teleki Pál vallásossága. Központi Katolikus Kör Kiadványai, 6. Budapest, 1943. 6-7. Uő.: Emlékezzünk Telekire. Hely és év nélkül [Budapest, 1941?], 5-7. Koszterszitz József: Cserkészemlékezés Teleki Pálra. Magyar Cserkészszövetség, Budapest, 1941. Teleki kompromisszumkés-
