Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
614 HÁMORI PÉTER Kárpátalja visszacsatolása Az 1939. március 15-én a Magyar Honvédség fegyveres beavatkozásával viszszaszerzett észak-keleti Kárpátalja politika-története, a különféle nemzeti irányok kialakulása és az autonómia-elképzelések megszületése, majd kudarca ismert és feldolgozott témakörök.26 6 A katonai közigazgatás itt elkövetett hibái, sőt, nem egy esetben — nemcsak politikai, hanem jogi értelemben is vett — bűnei sem ismeretlenek,26 7 így ismertetésüktől eltekintünk. Szemben a felvidéki területekkel, a szociális közigazgatás Kárpátalján nem a katonai bevonulással egy időben, hanem sok helyen több hetes késéssel kezdett el működni az elhúzódó partizánakciók és honvédségi tisztogatások miatt. Az előzetes hírek, melyeket elsősorban a Rongyosgárda tagjai juttattak el Magyarországra, továbbá a menekültek beszámolói is teljes nincstelenségről és éhínségről szóltak.26 8 Figyelmeztető jel volt a kárpátaljai országgyűlés elé március elején beterjeszteni tervezett és Magyarországon is ismertté vált kormányprogram is. Ez a Cseh-Szlovákián belüli autonómia mellett nagyszabású szociálpolitika megkezdését tűzte ki célul: kilenc pontjából négy a szegénységgel, a munkanélküliséggel, az ellátatlanok kérdésével és az agg-, illetve gyermekvédelem megszervezésével foglalkozott.26 9 Emellett a Felvidék szociális megbízottjai napi gyakorlatukban tapasztalhatták, hogy a korábbi csehszlovák szociálpolitika elsősorban a városokra és a nyugati területekre volt tekintettel, s ezért Kárpátalja — korántsem új keletű — szociális lemaradásának felszámolása érdekében csak keveset tett. A sok — az 1938. őszinél legalábbis sokkal több — információ ellenére a visszacsatolás a Magyar a Magyarért Mozgalmat lényegében készületlenül találta. A háttérben a március közepi események váratlan gyorsasága mellett részben az állt, hogy a Mozgalom figyelmét a Felvidék — a tél miatt súlyosbodó — szociális problémái nagymértékben kötötték le, részben pedig az, hogy a katonai közigazgatás a szociális megbízottakkal szemben, néhány kivétellel, a korábbinál elutasítóbban viselkedett.270 A szociális viszonyok rendezése Kárpátalján lényegében a Felvidéken kialakított minta alapulvételével történt.27 1 Eltéréseket csak az ínségmunkák és a 266 Zeliczky Béla: Kárpátalja a cseh és szovjet politika érdekterében. 1920-1945. Politikatörténeti Füzetek, X. Budapest, 1998. 26-92; Bottlik József, Dupka György: Ez hát a hon... Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyar lakosság életéből 1918-1991. Mandátum-Universum, Budapest, 1991. 41-50. 267 Marina Gyula: Ruténsors. Kárpátalja végzete. Patria Publishing Co. Ltd., [Toronto] 1977. 123-126. Az összesen 6600 főre tervezett internálótáborokről: a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács szigorúan bizalmas utasítása; MOL K-150, 2839. cs. A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló javaslat összeállítója (Marina?) is hosszan sorolja a megkínzott, bebörtönzött emberek példáit. (Uo.) 268 A „Rongyos Gárda" története. Sorakozó, 1939. február 25. A kárpátaljai beszámoló hitelességét ugyan nem, de hatását kétségkívül rontotta, hogy ugyanez a lap a magyarországi szociális állapotokról, különösen pedig az ínségmunkákról is rendkívül sötét képett festett (pl.: Székely Molnár Imre: A nemzet hálája, a nemzet vére a népligeti kopasz fák alatt. Sorakozó, 1939. március 4; Megrendítő helyzetkép a mezőgazdasági idénymunkások életéről. Uo.) 269 Szövegét Id.: MOL K-28. 59. cs. 270 Salkház Sára leveleiben egyszerre panaszkodik a szociális munkát megnehezítő bürokráciára és a hatóságok meg nem értésére. SzTT. Lvt, 1265/89; uo. 1265/69a. 271 Ungváron is intézményessé teszik a családvédelmet. Határszéli Hírlap, 1940. június 23.
